Kavics a cipőben

Vannak, akik belevágnak, és megpróbálják megoldani a rejtélyeket. Talán úgy érzik, mindig nyom az a kavics a cipőben. Félnek kérdezni. Akik megteszik, szembenéznek az oroszlánnal, és lehetőséget is adnak maguknak azért, hogy elérjék a kiegyensúlyozott, tartalmas életet.

Kedvelem Lewis Carrol szavait, melyek elgondolkodtatnak. Néhányuknak mély igazságtartalma van.“ Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!” Mi a lehetetlen? Számomra ritkán létezik, inkább azt mondom, tovább tart megoldani. A lehetetlen sokszor az, amitől félünk, pedig elég csak egy picivel több energiát és hitet belefektetni. Sokan beszélnek arról, mi és hogyan akadályozza meg őket a cselekvésben. Előfordulhat, hogy félnek a kudarctól, amivel semmi gond nincs. Megpróbálni érdemes, az már fél siker.

“Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.” Miért jut eszünkbe olyan, hogy ugyanazt a hibát elkövetni többször hatalmas vétek? Emberből vagyunk. Ez mindaddig áll fenn csak, míg észre nem vesszük, hol “akad a film”. A “hibát” csak akkor tudjuk kiküszöbölni, netán kikerülni, ha rájövünk, miért és mikor hozzuk mindig ugyanazt a döntést. Ekkor tudjuk megváltoztatni a forgatókönyvet, és végre a saját filmünk főszereplői lehetünk.

“Ha nem tudod, hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.” Ahhoz, hogy elérjük a kitűzött céljainkat, először fontos, hogy pontosan megfogalmazzuk azokat. Amíg nincsenek céljaink, csak telnek a napok. Fáradunk, nyűgösebbek és kiégettek lehetünk. A célok keretbe foglalják az életet, motiválnak és sikerélményhez juttatnak bennünket.

“Mindenben van tanulság, csak meg kell találni.” Minden esemény, történés, baleset, vagy épp találkozás a fejlődésünket szolgálja. Nincsenek véletlenek. Minden adott időben történik. Ha elég szemfülesek vagyunk, és átgondoljuk a jó vagy akár kevésbé kellemes dolgokat, megláthatjuk, merre terel minket a sorsunk. Az élet nem mindig a fent és nem is mindig csak a lent. Mélységet és magasságot is megtapasztalunk, mert életünk így dinamikus. A tanulságot magunk szűrjük le.

“Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra. Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.” Az életet éljük! Sokan észre sem veszik az időjárás változásait, vagy csak arra ébrednek, ismét eltelt egy év. Beszélgessünk és nevessünk sokat! Ne féljünk sírni, beszélni a fájdalmainkról. Merjünk kockáztatni, s gyűjtsünk erőt a jobb időszakokban, hogy legyen erőnk kudarc esetén felállni és erőre kapni. “Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában.”

Egyik kedvenc idézetem ez. Amíg a gyerekek szeretettel és érdeklődéssel fordulnak még az ismeretlenek felé is, a felnőttek sokszor bezárkóznak, elfordulnak s elszigetelik magukat az ismeretlentől. Kockáztatás nélkül viszont nincs győzelem; és persze felelősség sem. Mi döntjük el, hogyan élünk. Hagyjuk a kavicsot a cipőben, vagy megoldjuk annak az apró kavicsnak a rejtélyét?