Last minute

Reggeli mérlegelés után gyors bőrönddiétával indul a nap: ledolgozzuk a dudorodó részeket. Ami nem fér be, azt belegyűrjük a kézi poggyászba. Most már be lehet húzni a cipzárt, király. A fejemben felharsan a We Are the Champions refrénje. Még egy gyors listázás, hogy minden megvan-e, oké, pipa, indulhatunk.
A telekocsi megáll a Tapolcai elágazásnál, majd két óra múlva kitesz a Keletiben, ahonnan metrózunk a Deákig, majd felcígeljük a bőröndöket a 101E-re. A Liszt Ferencnél megkeressük a jó kaput az egyes terminálban, aztán még egy mérlegelés, mert a jó súly repülésnél legalább annyira fontos, mint egy diétás joghurt reklámjában. Túlsietünk a biztonsági ellenőrzésen, csukott szemmel át a duty free shop polcai között. Az ott egy Xerjoff parfüm? Nem, nem az, és amúgy is csukd be a szemed! Jó, ingyen átjutottunk. Innen három óra várakozás, majd két és fél óra suhanás. Az éjszakai táj alattunk az emberi jelenlét hőtérképe.
Az utazás előkészületei miatt érzett izgalmat átveszi a repüléstől való félelem. Felénk tolják a büfés szekeret. Van whisky? Van, 10 euró. Szuper, köszönöm, nem, nem kell. Félni olcsóbb. Kis zökkenés, landoltunk, helló, Antalya! A poggyász rendben legurul a szalagról. Irány a kijárat, a Transzport a megadott helyen vár. Innen megvagyunk, túl a nehezén, túl azon a hosszú távú gátugráson, ami megelőzi a vakációt. Jöhet a pihenés – gondolom én.

Last minute – ha ezt halljuk két szó jut eszünkbe: olcsó utazás. A mai, tengerpartokkal elárasztott, két kattintással elérhető nyaralási ajánlatok világában azonban nem feltétlenül az elmulaszthatatlan akciókat jelenti az utolsó pillanatos foglalás. A szakemberek szerint akkor jövünk ki a legjobban, ha jó előre tervezünk. A last minute azonban egy dolgot biztos magában hordoz, ez pedig a kapkodás. Mi is egy héttel a kitűzött időpont előtt ütöttük le a törökországi utat. Ez idő alatt minden fontos infót begyűjteni, megtalálni az alkalmas időt és helyet a pénzváltáshoz, tervezni, szervezni, tudakolni, készülni, repülőjegyet és vouchert nyomtatni, biztosítást kötni, elhelyezni rokonoknál a kutyát, transzfert intézni, kocsit foglalni, kiszámolni mindent, úgy mérlegelni a bőröndöt, mintha Tyson Fury-t szeretnéd lefogyasztani cirkáló súlyba: stresszes. Éppen ezért joggal hihettük, onnantól, hogy beültünk a szállodánk felé tartó kisbuszba, hátradőlhetünk.
A sofőr fél óra hajtás után beparkol egy út melletti pihenőbe. Pihennie kell kicsit, addig egyetek, igyatok valamit – mondja törökön átszűrt angolsággal egy srác. Hajnal négy, a szemünk a bajnokságból már tuti kieső csapatok egykedvűségével figyeli a fényeket. Nem akarunk költeni, így csak egy narancslevet kérek. Jó, kis ananász mehet bele. Négyszáz lírát kér a pultos. Középárfolyamon 6500 forint. By-by lóvé, helló nyaralás.