Mindenféle szerep és álarc nélkül

A május különleges hónap számomra. Sokszor alakult úgy az életem, hogy ez az időszak hozott gyökeres változásokat. Nemcsak a tavasz által újult meg a természet, de én magam is változtattam dolgokon. Mindig szépen lassan. Apránként. Egy lépést egy időben. Tettem ezt azért, mert az akkor még zaklatott mindennapokat így tudtam tartalommal megtölteni és egyensúlyt hozni. Megnyugvást.

Mit kellene tenned, ha te is ezt szeretnéd elérni? Első lépésként a kommunikációnk megreformálása alapvető fontosságú. Amikor tartózkodunk a kritikus, ítélkező beszédtől, sokkal megbocsátóbbak és elfogadóbbak leszünk. Igen, könnyűnek hangzik, mégis talán az egyik legnehezebb lépés ezt megtenni. Itt érdemes megemlíteni az őszinteséget is. Azt a kíméletlen, nyers érzést, amikor belenézünk a tükörbe, és magunkban is tudatosítjuk, mi az, amit szeretnék, mi az, amit semmiképpen. Mi fontos nekünk, és mi az, ami teljesen lényegtelen. Mindezt anélkül, hogy másoknak akarnánk megfelelni. Ez igaz kell hogy legyen a testünkre is. Ahelyett, hogy bírálnánk magunkat amiatt, amit a mérleg vagy a tükör mutat, nézzük meg, hogyan érezzük magunkat. Megteszünk-e mindent azért, hogy jobb bőrben legyünk? Teszünk eleget az egészségünkért? Hallgatunk-e testünk jelzéseire, és lassítunk, amikor szükséges? A pihenés fontos a kiegyensúlyozott életért, és azért is, hogy elkerülhessünk betegségeket.

A reggeli rutin kialakítása és betartása meghatározza az egész napunkat. Ha elhatározzuk és véghez is visszük, hamarosan valóban rutinná válik. Legyen ez rövid testmozgás, meleg citromos víz, vagy a fekhelyünk rendbetétele. Ugyanolyan fontos ez, mint az, hogy értékeljük és fektetünk is be emberi kapcsolatainkba. Az egyenes, törődő társakba, akik kísérnek bennünket az úton. Amikor magunkat mutatjuk mindenféle szerep és álarc nélkül, lehet, hogy kevesebb barát lesz körülöttünk, mégis mind igaz lesz.

A felelősségvállalás - ami jelenti a jelenlegi életünket és a múltunkat is – meghatározó eleme a haladásnak. Amikor visszatekintünk, nyilvánvalóvá válnak azok a lépések, melyek következményeit viseljük éppen most. Legyen az kellemes vagy kellemetlen. Át tudjuk-e gondolni mindezt, és változtatni azokon a döntéseken, melyeket ebben a pillanatban hozunk meg? Tanulunk-e a saját hibánkból, vagy megismétlünk néhány elemet addig, amíg el nem hisszük, hogy nem vezetnek sehová? Ha sikerül megváltoztatnunk a már berögzött mintát vagy az arra adott válaszokat, különösen amelyeket nem kedvelünk, feltűnő lesz a pozitív változás az életünkben. Érdemes összeírnunk a célokat, amelyeket szeretnénk elérni, feladatokat, melyek előttünk állnak. Ha kis lépésekben haladunk a megvalósításuk felé, máris útra keltünk, és az apró sikerek örömet hoznak.

Többször is említettem már a naplózást. Esténként, visszagondolva a mögöttünk álló napra, összeszedve mindazt, amiért hálásak vagyunk, ami rendben ment, amire büszkék vagyunk, és ami örömmel töltött el, mosolyt csal az arcunkra – bármennyire is apró lépés volt. Így zárni a napot nyugodt alvást eredményez. Kipihenve kezdhetjük majd az új napot. Lépésről lépésre, egyre magabiztosabban.