Vélemény

Talán nem véletlenül jutott eszembe Ridley Scott „Bor, mámor, Provence” című híres filmje, Miskolc egyik új gasztronómiai ékkövének, a tavaly ősszel megnyitott Il Baffonak a legutóbbi borvacsoráján, ahol maga Bock József villányi főborász kínálta nemes nedűit, miközben Bíró Lajos, a séfek fenegyereke hozatta elénk a jobbnál jobb fogásokat.

Az élet egyre több embert sodor elénk, és ezzel egy időben állít új kihívások elé. Probléma, gond nyomja mindannyiuk vállát, sokan úgy érzik, nem bírnak már el több terhet. Azt vallom, a saját utunkat kell bejárnunk önálló döntésekkel és kockázatokkal. Szomorú, hogy titkok terhét cipeljük generációkon át, nehezítve ezzel a boldogulást.

Három szupernyolcas filmfelvevőm is volt, valamennyivel felsültem. Egyetlen maradandó alkotást sem forgattam le. A videókamerákkal már több szerencsém volt. Szántó István jegyzete.

Az eszmecsere témája a Görömbölyt Miskolctapolcával összekötő út építése volt, amely kivitelezésére még az előző városvezetés nyert uniós forrást, de a megvalósítás a jelenlegi önkormányzatra hárult, ahogyan az építés körül fellángoló viták kezelése is.

Miskolci olvasónk keresett meg, édesanyja súlyos betegségével kapcsolatban. Kérdezte, hogy a jelenlegi magyar szabályozás milyen lehetőséget biztosít az eutanázia gyakorlására?

A tavasz a megújulás, az új kezdet ideje. Akárcsak a természet, a lelkünk is ébredezik a hosszú hűvös hónapok után. Jólesik a napsütésben sétálni, időzni, talán kertészkedni.

Szántó István jegyzete.