Napközi a gesztenyefák árnyékában
Az intézmény idén májusban végre saját tulajdonú ingatlanba költözött: a Szent Imre téren találtak új otthonra. Nagy házzal, dupla telekkel, öreg gesztenyefák árnyékában.
A Tündérudvar Családi Bölcsőde fenntartója a Hámori Waldorf Egyesület, ám a nevében ez nem tükröződik. A Waldorf pedagógia alapelve ugyanis, hogy a kicsik – még az óvodás korú gyerekek esetében is – a délutánokat töltsék családi körben. Ez azonban, a modern életvitel mellett nem fenntartható igény, így igazodtak az írott és az íratlan szabályok is.
A Waldorf iskolákba tizenhárom évet járnak a gyerekek, de óvodai csoportok is működnek Miskolcon. A legkisebbek számára azonban – tíz évvel ezelőttig – nem volt lehetőség a Waldorf szemlélet szerinti, meleg, barátságos, ám intézményesített környezetben tölteni a délelőttöket.
- Tíz évvel ezelőtt felmerült az igény, hogy a bölcsődés korú gyerekeknek is legyen olyan intézmény, ami a Waldorf szellemiség szerint működik: vannak kézműves foglalkozások, a bölcsődések megismerkednek a konyhai feladatokkal, az udvaron töltik az idejük nagy részét, kialakul egy heti ritmus, ami biztonságot nyújt – mondta Árvai Edit egyesületi alelnök.
A miskolci Waldorf óvoda egyik pedagógusa dolgozta ki a bölcsőde programját, ami tulajdonképp az ovis program „kistestvére”. A gondozónőknek is el kell végezni egy tanfolyamot, ennek függvényében foglalkoztatja őket a bölcsőde.
- Tíz évvel ezelőtt, pályázati forrásból igen magas színvonalú képzést tudtunk biztosítani a gondozónőknek. Meghívott mentorunk a Waldorf körökben nagyon jól ismert holland művészeti terapeuta, Martin Keizer volt, aki egy éven át járt el hozzánk. Illetve az első években havi szintű kapcsolatunk volt a Hámori Waldorf Iskolával is, ahonnan szintén folyamatosan segítséget kaptunk. Emellett évente részt veszünk képzéseken, ahol nagy gyakorlattal rendelkező Waldorf óvoda pedagógusoktól tanulhatunk.
A Waldorf-pedagógia elengedhetetlen része a kinti foglalkozás: éppen ezért
jellemzően nem belvárosi környezetben működnek az ilyen intézmények, hanem közel a természethez.
- Sokat vannak kint a gyerekek, akkor is, ha vizes a fű, csepereg az eső, vagy sár van. Természetes dolgok veszik őket körbe az udvaron is, így például a fára mászás is gyakori program. Emellett fontos az is, hogy két kis létszámú csoportunk van, amelyek legfeljebb 7-8 fővel működnek. Nincs külön takarítónőnk, sem dajkánk, a legtöbb feladatot a gyerekekkel együtt végezzük el – beszél a mindennapokról Árvai Edit.
Megtudtuk azt is, hogy a ritmus adja a kisgyermeknek a biztonságot. A fordulópontok ismétlődése segít tájékozódni az időben. Az érzések megjelölt percekhez, napokhoz rögzülnek. Lassan megérti így a gyermek is, hogyha anya elmegy reggel, délután visszatér. az elvesztés fájdalma és az érkezés öröme éppúgy elmúlik, de újra visszatér.
- A gondozónőink megvigasztalják és ölbe is veszik a gyereket, ha arra szükség van.
Nem szabályok szerint foglalkozunk velük, hanem úgy, ahogy egy-egy gyerek igényli. Pontos heti- és napirendünk van. Mindig ugyanazokat a dolgokat csináljuk ugyanabban az időpontban: ez hamar egy biztonságos lelki környezet nyújt a kicsiknek, ami segíti a beszoktatást
- véli Árvai Edit.
Az új környezetet szerették volna megmutatni a bölcsődébe korábban járó lurkóknak és szüleiknek is, erre pedig a tízedik évforduló remek lehetőséget nyújtott.
- Úgy döntöttünk, meghívunk minden családot, akik korábban hozzánk járatták a gyerekeiket. Számunkra is meglepő volt az a szeretet és pozitív visszajelzés, amit kaptunk: csak azok mondtak nemet, akiknek fix programjuk volt a tervezett időpontra. Ekkor szembesültünk azzal, hogy a tíz év alatt mennyi mindenkivel kerültünk kapcsolatba: a visszajelzések alapján nagyjából hetven gyermekre és száztíz felnőttre számíthatunk. Vettünk egy mély levegőt, és elkezdtük a szervezést – zárta a gondolatait a kellemes teher ecsetelésével Árvai Edit.
