Nem: egy kínosan őszinte női könyv
Apja, Kemény István, korunk elismert költője. Lányai Lili és Zsófi pedig azt jelentik a kortárs magyar irodalomnak, mint a kétezres években Venus és Serena Williams a tenisznek, vagy Luke Skywalker a lázadóknak: új reményt. A „Nem” című önéletrajzi írás a fogantatásig visszamenőleg számol be szigorú kronológiai sorrendben a szerző életéről, a hátsó borítólap pedig 2020-nál zárul.
A kötetet a szerző Miskolcon mutatta be a fővároson kívül először, sőt, ahhoz is ragaszkodott, hogy a város szépirodalmi folyóiratában, a Műútban közöljenek az elsők között részleteket a könyvből.
Ennek az oka, hogy fiatalkorában Kemény Lili több alkalommal is részt vett a miskolci orgánumhoz köthető, középiskolásoknak szóló pályázaton, a Deákpoézisen.
A kéziratot egyébként a Műútban már sokszor publikált Sipos Balázs, Kemény Lili párja juttatta el Bazsányi Sándornak és Jenei Lászlónak.
A könyvbemutatót múlt csütörtökön tartották a Műút szerkesztőségében. A nagyobb szoba méretű teret dugig töltötték az érdeklődök: ez a jelenlét egyfelől a szerző személyének is tulajdonítható, másrészt a kötet körül kialakult diskurzus lehet az oka.
A „Nem”, ugyanis időnként zavarba ejti olvasóját. Nem csak szerelmi életéről, válságairól, a művészethez való kötődéséről és a politikai véleményéről ír dokumentarista pontossággal a szerző, de a Kemény család szennyesét is kiteregeti. A balkonon, fényes nappal, meztelenül. Más szóval a kendőzetlen igazság egyfajta bulvár jelleget is ölt, ami kérlelhetetlenül vonzza a tekintetet.
A szerzővel Moklovsky Réka kritikus beszélgetett. Kemény Lili a könyv kapcsán úgy fogalmazott, hogy az egyfajta tünet együttes. Azt írja le, milyen ma Magyarországon élni. A naturalista, mindent közlő írásmód szerinte nem a cél volt, hanem az eszköz. Az így rászegeződő, kutató figyelem pedig egyfajta járulékos veszteség. A címmel kapcsolatban elmondta, hasznosítja a szó mindkét jelentését.
- Ez egy női könyv. Rólam szól, én pedig egy heteroszexuális nő vagyok, ez a nemem, így óhatatlan, hogy ebből a perspektívából induljon ki a regény – fogalmazott Kemény Lili, aki szerint eldöntött sorsa volt: költővé kellett válni. Ennek ellenszegülve jelentkezett az SZFE filmrendező művész szakára.
- Olyasmit akartam csinálni, amiben uralkodhatok. Az volt a vágyam, hogy embereknek parancsolgathassak. Azonban rosszul mértem fel az erőmet. Rájöttem, hogy nem tudok parancsolgatni, és nem is fogok tudni. Ezek voltak az első tagadásaim.
A nemjei meghatározták az életét. A regény példa arra, hogyan mond nemet a befejezetlen dolgaira, otthagyásaira. Legalább öt műfaj jelenik meg a könyvben, a különböző életszakaszok szerint.
