Thália beült az iskolapadba

A Miskolci Nemzeti Színház az elmúlt években számos darabot állított a közönség elé az épületben található játszóhelyek mindegyikén. A nézők rácsodálkozhattak a nagyszínház filmbe illő díszleteire, a kamara elmélyült előadásaira, a játékszín lélekboncoló kísérletezéseire. Hallhatták, hogyan visszhangzik a csarnok a tapsaiktól és megtöltötték a nyári színházat, ha módjuk volt rá. A falak azonban nem szorítják határok közé a tevékenységüket: a Miskolci Nemzeti Színház művészei gyakran változtatták Thália oltárává a tantermi katedrákat is.

Béres Attila igazgató az évzáró társulati ülésen elmondta, hogy az elmúlt esztendőkben a társulat elvitte a színházat a vármegye középiskoláinak háromnegyedébe. Ez a mondat olyan fajsúlyosnak tűnt, hogy szerettük volna átfordítani a számok nyelvére a tanulságát. A kapott adatokból kiderült, a színművészek csak ebben az évben eddig hetven alkalommal vitték házhoz a színházat a diákok számára: két tantermi előadást láthattak az iskolákban idáig ötvenkétszer, valamint a beavató és a bérletes előadásokat követő élmény feldolgozó beszélgetésekkel hússzor jelentek meg általános és középiskolákban. Összesen huszonöt miskolci oktatási intézményben jártak az évad során, az előadásokon és a beszélgetéseken nagyjából háromezer háromszáz tanuló és pedagógus vett részt.

A színházpedagógia fontos eleme beszélni a diákokkal a különböző darabokról a megtekintésük előtt és azt követően egyaránt. Erre szolgálnak a beavató és az élmény feldolgozó események. Ilyenkor az adott előadásban szereplő egyik másik színész hozza testközelbe a történetet, világít rá a mondanivalóra.

A tantermi előadások ezzel szemben magát a színházélményt viszik el az iskolába. Idén ilyen volt a Klamm háborúja című monodráma, ami egy tanár és egy osztály különös viszályának története, valamint az Én,Vitéz Mihály azaz a Csokonai Kód, ami a híres magyar költő vívódását eleveníti meg verseken és levelezéseken keresztül. Fandl Ferenc – Hadházy Ildikó és Harsányi Attila mellett – mindkét előadás sikerében oroszlánrészt vállal szereplőként és rendezőként egyaránt.

- A tantermi előadásoknak szerintem nem a művészeti része a lényeges. Fontosabbnak találom a kapcsolatteremtő szerepet és a téma feszegetését, a beszélgetés generálását. Tulajdonképp ez a műfaj egyfajta ürügy arra, hogy az éppen adott korosztályt érintő problémákról a dráma eszközeivel tudjunk beszélni.

Fandl Ferenc szerint eltökélt szándéka a miskolci nemzetinek, hogy minél több formában a lehető legtöbb diákhoz eljutassa a színházat, és ösztönözze a tanulókat, hogy maguktól is meglátogassák a teátrum előadásait.
- Alapvetően ennek a lehetőségét pályázati források teremtik meg. Ezen felül a színház is jelentős támogatást nyújt a tantermi előadásokhoz, ha túllépünk a pályázati kereteken – fogalmazott Fandl Ferenc.

Az olyan diákok számára, akik rákaptak a deszkák világára, lehetőségük van testközelből is megismerni a színházat – akár a szüleik vagy barátaik társaságában is. Felnőtt csoportok díj ellenében, iskolai csoportok viszont díjmentesen látogathatják a színházat szeptembertől júniusig. A másfél órás bejárás során megismerhetik a teátrum történetét, beleshetnek a kulisszák mögé, testközelből láthatják az éppen futó előadások díszletét. Beleshetnek a harmincezer jelmezből álló jelmezraktárba is, és a kelléktárat is felfedezhetik.

Az ünnepi évadban összesen negyvenhat vezetővel történő színházbejárást tartottak, amelyek során közel 1150 fő került mélyebb kapcsolatba a színházzal, a csoportok legnagyobb része pedig diák volt: óvodások, általános és középiskolások, de három alkalommal külföldi cserediákoknak is tartottak színházbejárást (lengyel, német, holland) angol nyelven. Ezeket Méder Noémi, a teátrum sajtókommunikációs munkatársa tartotta.