Atelier - új magyar opera születik Miskolcon

Különleges nap lesz a január 24-e a magyar zenetörténetben, ugyanis a Miskolci Nemzeti Színházban opera ősbemutatót tartanak. Az Atelier a Bajazzókkal egyazon estén kerül bemutatásra, nem véletlenül. Erről, és a darab keletkezéséről is mesél Cser Ádám.

Kezdjük a címmel. Miért épp a francia „műhely” kifejezésre esett a választás?

- Színházi berkekben gyakran használt kifejezés, mindennek megvan a saját műhelye egy színházban. Azt gondoltuk, hogy a színház belső világából szeretnénk bemutatni bizonyos részeket, hogy mi történik a függöny mögött, mi történik a takarásban a próbákon. Persze a mi operánk esetében ez nem csak egy „gyakorlati”, hanem egy igazán mély, lélektani dolog: mi történik a szereplők, az emberek lelkében? Itt egy nagyon bonyolult viszonyrendszer feltárásáról van szó, ami tele van titokzatossággal. Krimi, misztikum is van benne jócskán és olyan fajta emberi tulajdonságok, melyek nagyon fontos, hogy a néző számára új spektrumot kapjanak. Van manapság egy alapvető hozzáállás az operához, mégpedig az, hogy ez egy letűnt műfaj, ami miatt már csak egy bizonyos réteg kedveli, és hogy ez a műfaj sajátosságaiból eredő kritériumok miatt van így. Én azt gondolom, hogy nem feltétlenül úgy kell új operát csinálni, hogy egy teljesen elvont történetet egy még elvontabb zenei világgal ábrázolunk, mindezt egy furcsa, futurisztikus vagy akármilyen nem tipikusan realisztikus térben hozunk létre. Az ilyen gondolkodás talán még elidegenítőbb lehet. Szerintem olyan operát kell(ene) létrehozni, ami hozzá tud szólni a mai ember színházigényeihez, az emberi megismeréshez való vágyához – amiért egyébként nagyon sokan színházba mennek. Vagyis nekem ez volt a vágyam az Atelier operával. Lehet, hogy egyszerűen egy olyan mesét akar hallani, látni a néző, ami a puszta történetével, zenei világával belerántja az operába és nem elidegeníti attól. Ez a kapcsolat a jelennel, a színházzal, egy létrejövő produkcióval – jelen esetben a Bajazzókkal, mely szervesen kapcsolódik az Atelier-hez – az, ami által a Bajazzók opera megerősödik, az Atelier pedig létjogosultságot kap.

Milyen történetet mesél el az Atelier tulajdonképpen?

- A történet kiindulópontja, hogy elkezdődik a Bajazzók opera, ami egyszercsak leáll, mert az ügyelő észreveszi, hogy eltűnt az egyik szereplő. Innentől pedig elkezdünk felgöngyölíteni egy nagyon komoly és izgalmas fonalat. A librettót Ari-Nagy Barbara dramaturggal és Szabó Máté rendezővel közösen alkottuk meg. Én az elején felkínáltam egy szinopszist, ami egy alapcsontváza a történetnek. Máté hozott olyan értékes párbeszédeket, monológokat, szövegrészeket, melyeket ő feltétlenül szükségesnek tartott, hogy ebben a közegben, ebben a színházi háttértörténetben megszólaljanak. Majd aztán Ari-Nagy Barbara írta meg az egész szöveget Máté anyagai és az én dramaturgiám alapján.

Hogyan kezdtél neki a munkának? Hiszen egy opera megírása nem könnyű feladat.

- Amikor készen lettünk a szöveggel, utána kezdtem el igazán a zenei munkát. Először rengeteg olvasás és improvizálás tette ki az időmet, ami nagyon felemelő, de rendkívül gyötrelmes időszak volt, mert operát írni nagyon nehéz (nevet). Minden egyes szón és kapcsolaton és kifejezésen és fordulóponton rengeteget gondolkodtam. Mindenkinek minden szótaghosszának és hangjának az indokát kerestem és bízom benne, hogy meg is találtam.

Milyen hangzásvilágra számíthatnak a nézők?

- Egy zeneszerzőnél – szerintem – egy picit úgy van, hogy minden egyes mű egy összegzés és egy új irányba való nyitás egyszerre. Én nagyon sokféle saját technikát próbáltam ki, és valahogy minden, amit eddig írtam, bevillant: hogy hol épp melyik fog jól működni. Tehát a saját zeneszerzés-technikáim nagy része benne van. Nyilván elsődleges az, hogy felismerjünk egy karaktert; ha nem látom, akkor is érezzem, hogy ő az. Fontos volt mindenkit ellátni valamilyen „harmóniai jellemzővel”. Tehát ha meglátom a szereplőt, aki a karmestert játssza, akkor rá jellemző egy típusú harmónia, a rendezőre egy másik típusú, és így tovább. Ez volt az, ami engem végig tudott vezetni. Hangzásában mindig a dramaturgiát követem. Mindig azt az állapotot festem, ami éppen szükséges: ha izgalmas, akkor egy zakatoló, ha filozofikus, akkor egy mélyebb értelmű, szerkesztettebb hangzásvilágot igyekszem megteremteni. Számomra az a legfontosabb, hogy a szöveg és a zene kapcsolatából a közönség soraiban ülő néző beleérezzen abba a mély tartalomba, ami mögötte van.

Szabó Máté rendező így mesél erről a nem mindennapi eseményről.

Operát már rendeztél, nem is egyet – most azonban még különlegesebb lesz a következő bemutatód, ha nem tévedünk.

- Nehéz megfelelő szavakkal megközelíteni, hogy kulturális értelemben mekkora dolog történik most velünk. Cser Ádámmal nagyon régóta dolgozunk együtt, sok operát állítottunk már színpadra együtt – persze ezek nem sajátok voltak. A közel tíz éves együttműködés alatt nagyon jól megismertük egymást, ezalatt folyamatosan érlelődött a gondolat, hogy egyszer egy saját művet állítsunk színpadra. Nekem folyamatos reveláció volt az a fajta belső értés, ami Ádám sajátja. Az a fajta színházból való gondolkodás, ami rendkívüli módon közelivé tette a zeneszerzőknek a kiindulópontját – amiből ezek a művek készültek, melyeket korábban már színpadra állítottunk. Ádám már több különböző előadáshoz írt zeneműveket, amikre én mindig nagyon irigy voltam – jó érzéssel persze [nevet]. Bennem van egy olyan alapvető attitűd, hogy ha látok valamit, ami szárnyalni akar, annak muszáj megtörténnie. Ha valaki, akinek a zsebében van a dallamosság és a zene, mégsem a szépség szándékával, hanem a belső tartalom kifejezésének a szándékával dolgozik, – de ez dallamos formában történik meg, tehát szépséget hoz létre – azt én nagyon nagy tehetségnek tartom. Ennek a közelében lenni egy olyan művön keresztül, ami feldolgozza mindazon élményeinket, amiket az opera műfaján belül szereztünk – Ádám a pálca mögül, én a színpad környékén – rendkívül különleges.

Mutasd be az Atelier-t!

- A Bajazzók színház a színházban, az Atelier pedig egy színház a színházban a színházban. A Bajazzók azt meséli el, hogy mi történik egy vándortársulat életének hátterében, az Atelier pedig az e mögötti, mindenkit érintő viharos történet, amiben nem csak azt meséljük el, amit egyébként nem lát a néző, hanem van még benne egy olyan transzcendens réteg, ami Ádámnak és Ari-Nagy Barbarának köszönhetően került bele. Egy olyan költői réteg ez, ami még engem is meglepett, hogy milyen pluszt ad hozzá a darabhoz.

Szerinted milyen lesz a közönség reakciója? Hogyan fogják fogadni ezt az új magyar operát?

- Nagyon élvezetes és felemelő lesz! Ari-Nagy Barbara dramaturgot még egyszer szeretném megemlíteni, hiszen ő hozta létre a librettót Ádám alapgondolataiból és az enyéimből összerakva, véglegesre formálva azt. Adok egy kis ízelítőt a mi kis háttérmunkánkból: nagyon jópofa dolog, amikor a próbán van egy szereplő, aki az ügyelőt játssza, és közben a próbán ott van az előadás tényleges ügyelője, aki végig figyeli azt, hogy a szereplő hitelesen játssza-e az ügyelő szerepét. Vagy van egy rendező (szerep), akit rendez a rendező. Folyamatosan van egy olyan ars poétikus ventilláció, egy emelkedett kvázi pszichoterápia vagy pszichodráma jellege a próbák alatt, aminek van egy nagyon különleges és jól sikerült formája.

Az Atelier bemutatója január 24-én lesz a Miskolci Nemzeti Színházban.