Az utasok mondták az új menetrendről

A múlt héten életbe lépett új menetrenddel összefüggő friss tapasztalatokra szerkesztőségünk is kíváncsi volt. Ezért csütörtökön az Újgyőri főtéren, az Avas városközpontban és a Villanyrendőrnél csúcsidőben érdeklődtünk az utasoktól arról, hogy mit gondolnak a változásokról. A megkérdezettek többsége csak a keresztnevét árulta el. Az interjúkat mi is így közöljük.

Tibor kora reggel elgondolkodva várakozott az Újgyőri főtéren a huszonkilences buszra, amikor megkérdeztük. „Hét óra huszonnégy van, most kéne itt lennie a busznak, de még sehol sincs. Késik” – jegyezte meg. Ettől függetlenül elégedett vagyok a változtatásokkal – tette hozzá.

Pár méterrel arrébb Éva szintén a huszonkilences buszra várt türelmesen. Ő ezzel a járattal utazik munkába az egyetemre, haza pedig a harminckilencessel. „Szerintem mindkét járat jó. Nekem az indulási idejük is megfelel, persze most még késnek, főleg a reggeli és délutáni csúcsidőben. Problémás a helyzet akkor is, ha az egyik hamarabb érkezik be, mint ahogy a másiknak indulnia kellene, mert akkor tumultus alakul ki a megállóban, és nem lehet tudni, hogy hirtelen hova is szaladjon az ember, de ez idővel nyilván rendeződik majd. Azt hallottam, hogy a tizenkilences járat csatlakozási lehetősége nem megoldott. A Komlóstetőről bejáró kollégáim beszélik, hogy nincs idejük átszállni az egyik járatról a másikra, mert az orruk előtt megy el a busz. Nem irigylem a sofőröket, mert nagyon nagy a hajtás” – mondta.

Etelkának nincs személyes tapasztalata az új menetrenddel kapcsolatban, de középiskolás gyermeke szerint annak, aki Perecesről utazik a Selyemréthez közel lévő iskolába, jobb lett a perecesi járat, mert több busz közlekedik, igaz, hogy csak hétköznap.

Szegedi Erika hajnali négy óra öt perckor az Avasról indul munkába a Martinkertvárosba Búza téri átszállással. Azt panaszolja, hogy a Búza térről nincs közvetlen csatlakozása Martinkertvárosba. „Most a munkába menet is sokat kell várakoznom, és a munka végeztével is, mert a hármas busz óránként csak egyszer indul.”

Kardos Attila szerint az Avason a járatsűrítésekkel sokat javult a közlekedés. „Azt figyeltem meg, hogy sokkal jobb lett a kihasználtsága a buszoknak azáltal, hogy a csuklós harmincötösök helyett többnyire a kisebbeket állították be a forgalomba, melyek gyakrabban járnak. Régebben húsz-huszonöt percenként járt ez a busz. Most viszont a reggeli és a délutáni csúcsban is arányosabban elosztották közlekedő buszokat” – fogalmazott.

Anikó a Hejőparkban dolgozik. Ő ezt mondta: „Amióta behozták az új menetrendet, azóta mindig lekésem azt a járatot, amivel délután hazajárok, mert pont az orrom előtt megy el. Az a baj, hogy nem lehet tudni pontosan a járatok indulási időpontját. Ki van ugyan írva, csak éppen nem annak megfelelően jönnek és mennek a buszok. Van, amelyik a kiíráshoz képest korábban érkezik, van, amelyik meg később, és ha lekésem az egyiket, akkor a következőre tizenöt-húsz percet vagy még többet kell várni, ami bosszantó, pláne akkor, ha hideg van, és siet vagy időre megy valahová az ember. Nekem kényelmetlen, mert a munkahelyemről korábban nem engednek el, ezért tovább kell bennmaradnom.”

Marika és férje gyakran jár be vidékről a vármegyei kórházba látogatóba. Szerintük sűrűbben járnak a buszok. „Eddig nagyon sokat kellett várnunk a csatlakozásokra. „Most, a vonat érkezése után nem sokkal indul a villamos, amellyel óra negyvennyolckor érünk a Villanyrendőrhöz, ahová óra ötvenkettőkor érkezik meg a tizennégyes busz, amivel egészen a kórházig elmehetünk. Nekünk ez így tökéletes.”