Bámulatos módon töltenék fel a hejőparki betonvázat
Bodnár Gergely Bence diplomatervében egy évtizedek óta elhagyatottan álló vasbeton váz „belakásával” foglalkozott. Helyszínválasztása során helyi kötődésén túl a fenntarthatóság és a mások munkái iránti tisztelet vezérelte. Funkciója meghatározásakor az Egyetemváros közelsége motiválta: így jött létre a miskolci Kollektívház tanulságaiból okuló, fiatalokat célzó lakóépület – olvasható az epiteszforum.hu-n.
– Diplomatervem során szülővárosom egy szürke foltját szerettem volna újra kiszínezni. Egy vasbetonváz 1993 óta áll üresen a Miskolci Futó utcában. Eredetileg bevásárlóközpont épült volna belőle, Shopping City Centre néven, de sajnálatos módon az építkezés nem fejeződött be... Kisgyermekkorom óta foglalkoztatott a kérdés, hogy mi lehet ez az épület? Miért néz ki ennyire másképp, és miért nincsenek sose emberek körülötte? Talán ez a gyerekkori kíváncsiság sarkalt arra fiatal építészként, hogy diplomamunkámban ezzel az épülettel foglalkozzam – vallott motivációjáról Bodnár Gergely Bence.
Aki a lakóegységeket véletlenszerűséget sugalló módon helyezte el, így a lakások a természetes fényhez a lehető legközelebb, a váz külső peremén helyezkednek el. Közöttük olykor-olykor szünetek maradnak beépítetlenül, ezáltal extenzív zöldtetővel ellátott tetőteraszok alakulnak ki.
A véletlenszerűnek titulált lakáselhelyezés valójában szigorú szerkesztési szabályok alapján történt. Minden lakás kapcsolódik vagy tartalmaz egyet az épületben elhelyezett nyolc gépészeti aknából. Meghatározó szempont a benapozottság is, felfelé haladva nő a lakások száma, mint fákon a leveleké, hiszen feljebb haladva egyre több napfényhez jutunk meglátása szerint.
Ennek mentén a legalsó szinten csak parkolók, gépészeti helyiségek, továbbá burkolt és zöldfelületek helyezkednek el, így a lábakra állított épület alá „be tud futni a természet”. A wellness, multifunkcionális tér az első szinten helyezkednek el.
– A sportpálya pedig a felettük kialakuló tetőteraszon, határolására egy függőleges pászmákból álló szintmagas korlát szolgál, amely a sportfunkció megszűnése után egy vonal mentén visszaereszkedik az általános korlátmagasság szintjére. Erre a megoldásra a budapesti Szent Margit Gimnázium Sportcsarnoka inspirált, csak jelen esetben más szelvényeket és rögzítést használtam. Az épület legtetején kialakuló hasznosítatlan tetőn napelemek telepítését terveztem, amely megújuló energiából finanszírozza az energiaellátás számottevő részét – ecseteli a szerző-tervező.
Ahogy arra kitért: a tervben szándékoltan nem a megszokott, úgynevezett vázkitöltőfalas megoldást választotta, hanem megtartotta a számos helyi cikkben „rondának” titulált vázat mint látszó felület, mivel Bodnár Gergely Bence feladatának érezte megmutatni azt, hogy ezek a szerkezetek „nem rondák csak egy kis törődést igényelnek”.
Úgy véli, hogy a választott szerkezetekből adódó szakaszos megvalósíthatóság, gyors építhetőség és egyediség miatt egy nagyon jó alternatíva lehet ez a megoldás. Víziójában a meglévő váz és az új épületszerkezetek együttélése alkotta szokatlan, de gyönyörű világ képez egyedülálló megjelenést, téri világot és egy új fejezetet a magányos váz életében.
