A vármegyei központi kórház konferenciaközpontjában tartották meg az ápolók napját pénteken. 2014 óta február 19-én, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóján ünnepeljük a jeles alkalmat hazánkban. Minden évben megemlékezünk róla. Idén – rendhagyó módon – a szakdolgozók alkotásait bemutató kiállítással ünnepeltek Miskolcon.

– Az ápolók társaink jóban-rosszban, segítőink, megbízható partnereink, gyakran barátaink is. A betegségek ellen vívott harcban ők dolgoznak a frontvonalban – fogalmazott Büdi László orvosigazgató, a vármegyei központi kórház megbízott főigazgatója.

– Vígasztalnak, könnyeket törölnek, reményt adnak a legnehezebb percekben, jelen vannak születésünkkor, megkönnyítik utolsó utunkat. Rohanó világunkban minden cselekedet, ami segítő szándékú, felértékelődik. Elképesztő a technikai fejlődés, ami napjainkban körülvesz minket, de ez az a szakterület, ami soha nem tudja nélkülözni az emberi tényezőt. Mindig szükség lesz az emberre, az ápolóra – mutatott rá az orvosigazgató. 
 

– Ilyenkor tudják az elismerésüket, köszönetüket, megbecsülésüket kifejezni dolgozóik irányába – mondta Vas Mónika ápolási igazgató, hozzátéve: nem csak az ápolókról van szó, mindenkiről, aki a betegellátásban dolgozik.

Idén szakítva a hagyományokkal nem szakmai programmal készültek, hanem kiállítással és egy olyan műsorral, amelyet a dolgozók adtak elő kollégáiknak. Többek között vers, ének, tánc és vetítéses előadás is színesítette az eseményt.

– Ezúttal kifejezetten az volt a cél, hogy a tehetségüket is megmutathassák a betegellátásban dolgozók, illetve azt, hogyan küzdik le a rájuk háruló pszichés terhet, hogyan tudják mindezt kompenzálni otthon, szabadidős tevékenységükben. Ez hozzájárul mentális egészségük megtartásához – emelte ki az ápolási igazgató. 

Horgolt plüssjátékokat készít másfél éve Tóth Gabriella, a Semmelweis kórházban dolgozó nővér. Először az volt a célja a horgolással, hogy keresetkiegészítésként majd eladja a termékeket, de aztán hobbi lett belőle, és ma már kikapcsolódásként is ezt csinálja. Sokkal jobban szeret ezzel foglalkozni, mint bármi mással a szabadidejében.

– Nem volt könnyű megtanulni, az első lépések nagyon lassan mentek, rá kellett érezni. Van olyan darab, ami ma már elkészül néhány óra alatt. Viszont csak ezzel a technikával dolgozok, játékfigurákat készítek. Például terítőket nem tudnék horgolni, mert azt teljesen másként kell – mondta.