Nem vagyok az a nagy szilveszter fan. Persze volt, hogy az voltam, és ahogy ezt leírom, eszembe ötlenek bulik tinédzserkoromból, huszonéves fiatalságomból. Fényekkel, zenével, házibulival a szülői, később a saját lakásban, majd azok helyreállításáról is. Bulik túl sok itallal, másnapokkal, fogadalmakkal, hogy többet nem iszom (azóta persze megtanultam, hogy az amatőrök isznak össze mindent, mint ahogy azt is: lehet okosan is bulizni) és a többi.

Szóval már jó pár éve nem vagyok az a nagy szilveszter fan. Jó pár éve kerülöm a bulikat. Volt, hogy kettesben voltam ilyenkor a párommal, utaztunk vagy filmeztünk, de 2018 óta, mióta visszatértem Miskolcra, minden évben örömmel vállalom be az év utolsó napját dolgozni. Így tettem két évig az Északnál és így teszek idén negyedszer a MiNapnál is.

Bár nem vagyok nagy szilveszter fan, azért be kell valljam, a világjárvány és az energiaválság ideje alatti szilvesztereket nehezen éltem meg, sőt, kimondom: utáltam. Különösen a 2020-at, amikor totál halál volt: kijárási tilalommal este nyolctól, és a bulikban létszámkorláttal. De nem volt jobb 2021 és tavaly sem, amikor ugyan már nem voltunk tiltva a közösségektől, és a vendéglátók is nyitva voltak, de egyik évben még a járvány miatt, a másikban pedig az energiaválság miatt nem voltak nagy bulik. Központi, városi rendezvények meg pláne nem. Nem volt az így jól.

Nem volt, mert bár nem vagyok szilveszter fan, sokkal többen szeretnek ilyenkor bulizni, mint nem. És ha ez igaz, akkor egy újságírónak, aki dolgozik ezen a napon, sokkal jobb bulikról írni, bulikba, koncertekre induló emberekkel interjúznia, mint nem. Remélem idén végre a Szent István téren is így tehetek.

Ugyanis lehet, hogy nem vagyok szilveszter fan, de a csodákat szeretem, szeretek hinni bennük. Hogy ilyenkor bocsánatot találnak az év folyamán elkövetett bűneink, hogy jár a következő évre a tiszta lap, vagy, hogy megtalál minket a vágyott igazi szerelem, a lelki társ. Mint a kedvenc, téma vágó filmemben, a Szilveszter éjjelben (New year's eve). Ha nem látták még nézzék meg, érdemes. Nemcsak azért mert sztárparádé, hanem mert szívet melengető az üzenete. Azoknak is, akik imádják a nagy szilveszteri bulikat és azoknak is, akik nem.

És ahogy ezeket leírom, bár nem vagyok szilveszter fan, most mégis várom a ma éjjelt. Várom, hogy három gyászos, járvány és válság sújtotta év után újra szilveszteri bulit lássak a Szent István téren, hogy újra koccinthassak a MIKOM Kis-Hunyad utcai székházában az ügyeletes kollégákkal, várom, hogy együtt engedjük el az óévet és kívánjunk egymásnak őszintén békés, boldog újat.

És ha már szóba került, sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok minden kedves olvasónknak!