Menjünk el mind Betlehemig!

„Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.” Máté, 2 1-2

Azt olvassuk a Bibliában, hogy csak a napkeleti bölcsek vették észre és követték Jézus csillagát. Vajon miért? Hiszen olyan sokan szerepeltek még a karácsonyi történetben: Augusztus császár, Heródes király, írástudók, pásztorok.

A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert csak a betlehemi bölcsek néztek fölfelé, csak őket érdekelte, mit látnak az égen. A többi ember mással volt elfoglalva. Ők tudták, mit jelent, amit a zsoltáros oly szépen megfogalmaz: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem”.

Augusztus császár talán csak a birodalmával volt elfoglalva, Heródes Jézus "eltávolításával” foglalkozott, az írástudók saját tudományukkal törődtek, a pásztorokat a nyájuk kötötte le.

Életünk, ünnepeink legnagyobb nyomorúsága, hogy elfelejtünk fölfelé nézni, megfeledkezünk Jézusról, Istenről.

Pedig karácsony Jézus születésének az ünnepe. A fölfelé nézés ünnepe, amikor földi rohanásunk, elfoglaltságunk közepette megállít az Isten, hogy egy pár napon át felemeljük lélekben tekintetünket. Istenre nézzünk, Ő átsegít gondon, bánaton, megpróbáltatáson, bizonytalanságon, megmutatja az Ő igazi szeretetét.

Hiszen "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Ahol megtapasztalják Isten szeretetét, ott tudják igazán egymást szeretni az emberek. Ott tudnak a másiknak megbocsátani, örömet okozni, s egymást Isten ajándékának tekinteni. Isten arra tanít bennünket, hogy lássunk túl a földi ünneplésen, a földi karácsonyon, s keressük meg Jézust, mint a napkeleti bölcsek.

Minden ember életében előfordulnak örömteli pillanatok, amelyeket családjával együtt él át, de csak egyetlen öröm van, amely mindenkié az egész földé. Ez a nagy öröm: „Született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában”.

Ne álljunk meg tehát a karácsony hangulatánál, jussunk el Betlehemig, Krisztusig. Adjuk át szívünket Megtartónknak, hogy teljes legyen karácsonyi ünnepünk!

Adja Isten, hogy templomainkban sokan találkozzunk egymással és Jézussal!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott karácsonyi ünnepeket!