A gyerekek még biztosan emlékeznek Loopy-ra, a miskolci farkasra, aki néha meglepetésszerűen feltűnt a város különböző pontjain, hogy szórakoztassa a járókelőket. Jó barátja Bing, Mickey egér és mini Pókember, akikkel máig gyakran lehet találkozni, különösen jótékonysági akciók alkalmával.

Loopy-t azonban már régen láttuk, ezért írtunk neki. Lehetséges, hogy új menedéket talált magának a Bükk sűrű erdejében fajtársai között? De mondja el inkább ő maga, hogy merre járt és mi történt vele. Viszont azt kérdésünkre sem árulta el, hogy ki rejtőzik a jelmez mögött, csak annyit, hogy fiú. Azt azért mégis elmondta, hogy Loopy kizárólag az ő figurája, egyedül alakítja, és soha nem adná át másnak.

A valós életre koncentrál

- Ez a mostani időjárás, a nagy hőség nem kedvez nekem. Ilyenkor nyáron vagy korán reggel, vagy későn este tudnék mászkálni, ha az időm engedi. Valóban igaz az is, hogy az utóbbi félévben sajnos nem sokszor tudtam időt szentelni a farkasoskodásnak, ilyen-olyan okok miatt. Az online szereplésem is hanyatlott. Nem igazán kerültek ki új tartalmak az oldalaimra – osztotta meg. 

– Különösebben nem is érdekelt az online népszerűség. Sosem kértem senkit, hogy lájkoljon, vagy váljon a követőmmé. Nem törekedtem arra sem, hogy bevételt szerezzek ezekből. A célom a szórakoztatás volt, de ezt egy időre mellőzöm, inkább a valós életre koncentrálok. Később persze, ha lesznek majd új tartalmaim, akkor megosztom, mint eddig – ígérte.

Szabad, mint a farkas

Miután időleges visszavonulásáról, pihenőjéről beszélt Loopy, korábbi pályafutásáról faggattuk. A kezdetek kapcsán beszámolt róla, hogy már évek óta lappangott a fejében egy jelmez gondolata, mire megvalósította. Ekkor azonban még nem tervezte, hogy kimegy vele az utcára.

– Azt tudtam, hogy mindenképp állatfigurát szeretnék megformálni. Végiggondoltam, mi is jellemző rám, miből is választhatok: csökönyös tudok lenni, mint egy szamár. Birkatürelmem van. Harapni is tudok, mint egy kutya, ha kell. De nem akarok függeni egy gazdától, ahogy a farkasok sem, így lettem inkább farkas – mondta.

Saját készítésű jelmez

– Mivel nem volt elegendő pénzem állatjelmezre, egyértelművé vált, hogy nekem kell összehoznom. Egy jó hónapot azzal töltöttem, hogy az interneten videókat és leírásokat kutattam, hogy miként is lehet ilyen holmikat készíteni. Majd beszereztem az alapanyagokat és nekiestem a munkának. Délután és esténként, titokban dolgoztam rajta, így senki nem sejtett semmit – fejtette ki.

– A családban meglehetős értetlenséget váltottam ki, amikor az elkészült bundámban egyszer csak megjelentem előttük. Röhejes így utólag visszaemlékezni az arcokra. Váltakozva jelentek meg rajtuk a kedvező reakciók, illetve a kételyek. Viszonylag hamar beletörődtek, hogy reménytelen eset vagyok és inkább a támogatásom mellett döntöttek – fűzte hozzá.

Megfizethetetlen „termék”

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy Loopy mögött milyen szervezet áll és kit reklámoz. Ugyanis hasonló kabalafigurák szoktak sportcsapatokat, vagy -rendezvényeket, éttermeket és vállalatokat népszerűsíteni. Viszont saját bevallása szerint, teljesen önkéntes alapon, egyénileg vállalta a beöltözést és a jelmezes parádézást Miskolcon. 

– Egy olyan terméket reklámozok, amit nem lehet megkapni egyszerűen, nem lehet megrendelni az interneten és ráadásul megfizethetetlen is. Ez pedig a mosoly. Akkor tapasztaltam meg ezt, amikor első alkalommal kiléptem az utcára. Olyankor egy másik Miskolcon járok-kelek. Egy olyan városban, ahol viccesek, vidámak az emberek, ahol rám dudálnak az autók, ahol utánam kiabálnak, ahol kisgyerekek szaladnak hozzám és ahol csajok fordulnak meg utánam – sorolta. 

Kalandok sorozata

Elmondta, hogy csak olyan meghívásoknak tesz eleget, amelyek céljai elfogadhatók a számára. Továbbá, hogy minden eseményről, ahová eddig meghívták, fényképeket őrizget. Ezek leggyakrabban gyermek-, vagy városi rendezvények szoktak lenni. Vendégül látta már például a Miskolci Állatkert és a Herman Ottó Múzeum, de részt vett középiskolai diákönkormányzati választásokon is. Végül legemlékezetesebb fellépéseit idézte fel nekünk.

– Tiszteletbeli osztálytag voltam a Szentpáli István Kereskedelmi és Vendéglátó Technikum és Szakképző Iskola egyik végzős osztályában. A szalagavatón én is részt vettem, természetesen szalagot is kaptam, amit azóta is őrzök. Nagyon örültem akkor is, amikor SIKU-val, a DVTK jegesmedvéjével közösen fogadhattuk a szurkolókat a jégkori pályán. Jártam néhányszor a MEAFC Szürke Farkasok kosár meccsein is. Szívesen vették volna, ha kabalafigurájuk lennék, de sajnos esélyem sincs, hogy minden mérkőzésükre elmenjek – magyarázta.

– Lillafüreden sétáltam, amikor a Szent István-barlang dolgozói behívtak, hogy csatlakozzak az akkor induló csoporthoz és járjam végig velük a túrát – folytatta. – A városban csatangolva hívtak már be szórakozóhelyre, ahol éppen leánybúcsúztató volt. Körülbelül olyan örömmel fogadtak, mintha chippendale lettem volna. De estem már így be lagzi kellős közepébe is, ahol még a menyasszonnyal is táncoltam. Sőt el is loptam volna, ha hagyják. Emellett kötöttem már ki a tűzoltóság épületében, a garázsban álló tűzoltóautó volánja mögött. Fényképkészítés erejéig vezettem kisvonatot, Volánbuszt, de még rendőrautót is. Ezek mindegyike a véletlen műve, jókor voltam jó helyen – summázta.

Készül a beöltözésre

Végül bevallotta, hogy már alig várja, hogy túl legyünk a nyári kánikulán és akkor valószínűleg újra összefuthatunk Loopy-val.

– Az biztos, hogy ahogy hűvösebbre fordul az idő, az első adandó alkalommal már kint is leszek az utcán. Sajnos továbbra sem tudok mindenhova eljutni, mert csak egy van belőlem és a szabadidőm véges. Viszont igyekszem elmenni a város különböző pontjaira, hogy talizhassunk egy mosoly erejéig – zárta.