Fandl Ferenc háborúja az iskolában
Fandl Ferenc mondhatni háborút folytat. Nem országok ellen, inkább területfoglaló hadjárat az övé: a színház világának zászlóhordozójaként lépésről lépésre tolja előre a kultúra frontvonalát. 2016-ban új missziót kezdett. A "Klamm háborúja" című mű tantermekre alkalmazott változata a színház és az iskola többdimenziós találkozása. Konkrétan egy tanárt játszik egy osztályteremben, az őt néző diákok pedig egy osztályt "alakítanak".
„A 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal elismert dráma egy paranoiás pedagógus megőrülésén keresztül, szélsőséges pedagógiai szituációk szinte minden lehetséges alapproblémáját körbejárva írja le egy tanár és egy osztály különös háborújának történetét. Egy osztály tanulói levélben tudatják tanárukkal, hogy felelősnek tartják öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Klamm tanár önkéntelenül is felveszi a harcot…” – írja az előadásról a színház.
A monodráma egyik alapja az egyirányú kommunikáció. Ez itt pedig az alap műben külön hangsúlyos: Klamm büntet, zsarol, hízeleg és összecsuklik. A bűntudattól vezérelve mindent megtesz a feloldozásért: szóra akarja bírni az osztályt – a nézőit. Ők azonban hallgatnak. A Fandl Ferenc által játszott szerep talán még ennél is összetettebb: úgy ábrázolja a tragédiát, hogy közben a megidézett közegnek próbál valamit tanítani a színművészetről. Méghozzá az eredeti mű radikális eszközeivel. Fandl Ferenc hol beleordít az osztály képébe, hol kigúnyol egy-egy diákot, hol pedig a széttépett dolgozatának fecnijeit vágja a képükbe. Ez az intenzív játék pedig tartalmaz minden olyan elemet, amivel felvonultatható a színház sokszínűsége. Az őszinte színészet pedig – egy alapvetően atipikus közegben – gyakran vált ki váratlan reakciókat.
- Egy alakalommal félbe kellett szakítanunk az előadást. A szerepem szerint ki kellett hajolnom a tanterem ablakán, és ordítozni, méghozzá úgy, mintha ittas lennék. Megtörtént a jelenet, majd pár perccel később feljött az igazgató, és határozottan arra kért, hogy távozzak. Vége az előadásnak, mondta. Én annyit feleltem, hogy rendben, de előtte megbeszéljük a gyerekekkel, mit láttak, és elköszönök tőlük. Egy ideig néztük egymást, majd az igazgató sarkon fordult és kisétált – idézi fel a színművész.
Egy másik esetben az egyik diák késve érkezett, és pont annál a résznél ült be az „órára”, amikor Klamm tanár úr üvölt a diákokkal.
- Az egészben az volt a vicces, hogy nem tudta, hogy ez színház. Akkoriban váltott iskolát, és ijedten konstatálta, mennyire másképp mennek itt a dolgok, mint az előző sulijában. Amikor kiderült, hogy egy előadásba csöppent, elmondta, már azon gondolkodott, hogy visszamegy a régi iskolájába – mesélte Fandl Ferenc.
