Tizenkét meghívott produkció, több mint 3800 követő a Facebookon, jó néhány teltházas előadás, több ezer koccanó borospohár és ki tudja mennyi szó, ami kiejtve új életre kelt a művészek által. Ez a TTH Színpad első éves számadása.

– Sok szempontból tudok azonosulni a közösséggel: egy kivételével minden előadáson ott voltam, és kíváncsian vártam, mi fog történni – fogalmazott az elmúlt egy év kapcsán Hajdú László üzletember, ötletgazda, a TTH mögött álló mecénás. – Ez a kíváncsiság folyamatos hajtóerőnek bizonyult – szerencsére nem csak nálam. Mindezzel összhangban van az a májusi célkitűzésünk, hogy folyamatosan fenntartsunk egy bizonyos színvonalat. Arról, hogy milyen előadásokat hívjunk Miskolcra, Harsányi Attila színművész döntött. Ezen a téren teljesen ráhagyatkoztunk. Az ő személye volt a biztosíték az említett színvonalra.

Hajdú László szerint azt is sikerként könyvelik el, hogy sikerült közösséget építeni a hétfői előadások köré.

– Már a legelején arra kértük a vendégeket, hogy a kezdési időponthoz képest legalább fél órával korábban jöjjenek, ugyanis minden alkalom előtt élő zongorajátékkal és finom borokkal vártuk őket. Azt gondolom, a legutóbbi esemény is olyan ünnepi hangulatban telt, mint anno a beköszönő előadás – tette hozzá.

Hajdú László szerint azoknak a nézőknek a száma, akik a legtöbb alkalommal jelen voltak, nagyjából száz főre tehető. A többi vendéget az éppen aktuális fellépő vonzotta.

– Akikkel beszéltem, egyhangúlag arra kértek, hogy folytassuk jövőre is. Ennek megfelelően az utolsó előadást követően bejelentettük a következő évadot, sőt, már az előkészítő munkába is belevágtunk – tudtuk meg.

A Miskolci Nemzeti Színház Kaszás Attila- és Jászai Mari-díjas színművésze, Harsányi Attila, akinek a nevével fémjelezték a hétfői esteket, úgy gondolja, hogy a TTH rövidítésből az egyik „T” akár a teremtést is jelölhetné.

– Nagy szavak ezek, de érezhetően teremtettünk valamit. Az írók és költők gondolatait beitták a falak, a színészek izzadtságát a padló, a nézőtér csendjét magába szívták a székek kárpitjai, a taps már hallhatatlanul visszhangzik tovább a teremben. Ez egy visszafordíthatatlan teremtő folyamat, azt hiszem – fejtette ki Harsányi Attila, aki azt is felidézte, hogy Nagy-Kálózy Eszter menedzsere a fellépés után írt neki egy levelet.

– Döbbenetesnek nevezte, hogy van egy hely, ahol az előadást megelőző percekben sem tudnak olyat kérni, amit ne teljesítenének. Ez nekem külön szempont volt, hiszen ismerem azt az állapotot, amikor egy színész új térbe érkezik, és akkor szembesül a hely adottságaival. Ezért is kértem a munkatársaimat arra, hogy felejtsék el azt a szót, hogy „lehetetlen”, mert meg kell tennünk mindent, hogy az adott fellépő komfortosan érezze magát a TTH színpadán – vallja a művész.

Harsányi Attila szerint a fent említett teremtés kifejezés egyedül azért nem pontos, mert a TTH esetében nem egy „egyszemélyes melóról volt szó”.

– A szervezőktől a technikusig, a médiamenedzsertől a ruhatárba és a büfépultba beálló kollégákig mindenki részt vállalt a sikerben: Hajdú László és Kiss László ötletgazdák mellett Ráczkevy Ildikót, Czikora Ágnest, Fedor-Szabó Zsuzsát, Nagy Nándort, Hutkai Zsoltot és Kaczvinczki Attilát is muszáj név szerint megemlíteni. Ja, és Fandl Ferencet is írd bele majd, hiszen sokat segít nekem, meg amúgy is – fogalmazta meg háláját a nevesítés szeretetnyelvén Harsányi Attila.