Hajrá, új szomszéd!

Kihalt, gazdátlan a szomszéd porta. Gyakran felveri a gaz. Erzsike néni az emberi életkor végső határán hunyt el cirka négy esztendeje. A lakatlan háza régóta az enyészeté, a pókhálós ámbitusán csak az egerek és a kóbor macskák mozgolódnak. A rácsos ablakok már átláthatatlanok. Erzsike néni igazi őslakó, bennszülött az utcában. Évtizedekig csak a kerítésen át beszélgetünk. Majd utolsó éveiben már átjárunk a vérnyomását és a cukrát méregetni. S amikor a magasra nőtt fenyői dűlőfélben, kijárjuk helyette, hogy kivágja az önkormányzat.

Mindenkiről mindent tud, gyakran mondogatja, amikor ideköltözött, itt még csak egy nagy szőlőbirtok volt, közepén egy ódon kastéllyal. Sokat emlegeti, a mi utcánk maga a paradicsom a belváros szívében. Minden porta végében hosszan elnyúló gyümölcsös és mellette gondozott zöldségeskert. S nem ritkaság a falusias baromfiudvar hajnali kukorékolással. Hagyatéka mindössze egy elhanyagolt, földszintes ház óriási portával. Az örökösök, akiket korábban sohase láttunk, az idén dönthették el, dobra verik az elhagyatott ingatlant. S máris szerencséjük lett.

Mióta megláttuk a kerítésen az "Ez a ház eladó" transzparenst, sorra fürkésszük a nézelődőket. Elvégre csak nem mindegy, ki is lesz az új szomszéd. Fiatalok, akik éjszakákon át buliznak, esetleg egy idősebb család, amely ki nem állja a kutyaugatást vagy a szalonnasütéskor átszálló füstöt. Kekecek vagy kedvesek? Mióta lekerült a hirdetés, csak találgatunk. Persze nem csak mi, az összetartó, békében élő összes kertszomszéd teljes izgalomban van.

Jogos az aggódás. Mi magunk is sokáig egy egyismeretlenes egyenlet képletében szerepeltünk. Jó két évig borzoltuk a szomszédjaink idegeit. Ennyi időbe telt, míg a félkész házunkat lakhatóvá varázsoltuk. Honfoglaló elődeink bizonyára nem örültek annak, hogy kora reggelenként a kőművesek hangoskodására ébredtek. Cikáztak a betonszállító kocsik, és még a szomszéd utcába is hallatszott a borítómárványt vágó gép sivítása. Bizonyára nagyon belerondítottunk a békés zöldövezet megszokott nyugalmába. Sejtjük, az új szomszédok is nagy építkezésbe kezdenek majd. Hiszen, aki ilyen értékes ingatlant vesz, aligha elégszik meg a mostani sátortetős házzal.

Most aztán mi is készülünk mindarra a megpróbáltatásra, amit valaha mi okoztunk a szomszédságnak. Kezdhetjük a visszaszámlálást. Közeleg a nap, amikor mi is a dózerolók zajára ébredünk. Nincs messze már az idő, amikor álló nap hallgatjuk a habarcs- vagy a betonkeverő zúgását. S passzentra zárjuk az ablakokat, hogy a szürke por ne lepje be a függönyt.

Elvégre mindenki visszakapja, amit másoknak okozott.
Hajrá, kedves új szomszédok! Mi majd türelmesen szurkolunk, hogy két nyárnál tovább ne tartson a fészekrakás.