„Nem indulok újra a polgármesteri címért” – tette meg a nagy bejelentést Veres Pál. Arról, hogy a polgármester nem indul újra a posztért az idei választásokon, korábban már szóltak sajtóhírek, a bejelentés azonban most vált hivatalossá.

Azzal kezdte a posztot, hogy mozgalmas négy és fél év van mögötte polgármesterként.

– Nehéz helyzetű várost örökölve álltunk helyt a pandémia, a költségvetési elvonások, a kormányzati megszorítások, a növekvő alapkiadások és a növekvő energiaárak között. Egy nehéz helyzetű, hányattatott sorsú városnak adtunk reményt egy szabadabb, boldogabb világra, és hiszem, hogy az extrém körülmények ellenére feladataink zömét sikerrel végeztük el – fogalmazott.

„Tiszta lelkiismerettel és nyugodt lélekkel vállalom a döntéseimet, amit kevés politikus mondhat el magáról” – húzta alá a miskolci polgármester.

Azt is írta, hogy ő maga sose lett igazán politikus, nem tudta megszokni a „színlelt barátságot, a hazudott szövetséget, a kétszínűséget, a széthúzást, a vérre menő intrikákat, a célok, a meggyőződés és az emberség semmibevételét, a rövidtávú érdekpolitikát, a politikának beállított önérdeket”.

– „Elkeserítő és felháborító volt látni azok megnyilvánulásait, akik kétes politikai tőkét keresve nem riadtak vissza a város hírnevének rontásától sem. Megdöbbentő volt látni, hogy sokakat mennyire nem érdekel a racionalitás, a szakmai érvek, Miskolc és a miskolciak érdeke, hogy mennyivel fontosabbak a személyes ambíciók, a politikai bosszú, mint maga a város” – írta.

„Sokat tanultam, sokat változtam én is, de az alapbeállítottságom nem változott. Továbbra sincs számomra olyan politikai cél, ami felülírhatja az emberséget és a szakmai érveket, nincs az a személyes ambíció, ami fontosabb lehet a közösség érdekénél, és nincs az az érdek, ami fontosabb lehet Miskolcnál” – hangsúlyozta Veres Pál.

Hozzátette, polgármesterként Miskolc és a miskolciak javát kívánta szolgálni. Mindig igyekezett megtalálni a helyes egyensúlyt a saját élete, a család és a munka között.

– Sokáig azt gondoltam, hogy sikerrel tettem, a családom szerint viszont nem teljesen, és be kell ismernem, nekik van igazuk. Az elmúlt huszonhét évben többször voltak az életemben a második helyen, mint az elsőn. Felnőttek a gyermekeim, a fiam családot alapított, és talán sokan tudják, hogy van már egy kisunokám is, akit viszont nem látok annyiszor, ahányszor szeretnék. És ez sajnos rajtam múlik, ahogyan az is (bár nincs nagy baj, de hajlamos vagyok elbagatellizálni), hogy az elmúlt két és fél évtized mennyire koptatta az egészségemet. De nem panaszkodom, hiszen én vállaltam ezt az életet, én vállaltam ezeket a feladatokat. Azonban most meghoztam egy fontos döntést, ami már jó ideje érlelődött bennem a fenti gondolatok, és az elmúlt hónapok eseményei alapján – magyarázta, miért nem indul újra a címért.

– Mindig azt vallottam, nekem Miskolc a pártom, azt vallottam, hogy a civil kurázsi, a pártonkívüliség adta szabadság hasznára lehet a városnak. Hittem abban, hogy a civil maradjon független a politikában is. Sajnos, egyre kevesebben hisznek velem együtt ebben – tette hozzá.

Veres Pál büszke arra, hogy volt ereje helytállni az elmúlt hónapokban is, holott tudta, hogy a szűk csapata kivételével „igazán kevesekre számíthatok”.

– Büszke vagyok arra, hogy a legsötétebb politikai támadásokat, a külső és belső ellenségeket is vissza tudtam verni, és még mindig én vagyok a város polgármestere, holott „szövetségeseim” egy része nyíltan a bukásomat kívánta. És büszke vagyok arra is, hogy a legnehezebb időszakokat (világjárvány, energiaválság, amelyek soha nem látott kihívások elé állítottak bennünket) mi, miskolciak, együtt átvészeltük. Mert mi, miskolciak egymásra számíthattunk csak igazán. Azt kívánom Miskolcnak, hogy a következő vezetője is olyan legyen, akinek a város a fontos, nem a hatalom, és aki az, aminek mondja magát – fogalmazott.

A poszt azzal zárul, hogy a polgármesteri mandátumát kitölti Veres Pál.

– Esküt tettem, ami kötelez. Számíthatnak rám. És számíthatnak rám a mandátumom lejárta után is a városát szerető, és érte tenni akaró miskolci polgárként – fogalmazott.