Mindenki döbbenten fogadta a hírt, hogy nem indul a júniusi önkormányzati választásokon. Jól meggondolta ezt?

Higgye el, jól meggondoltam. Az a típus vagyok. A kollégáim cikiznek is eleget azzal, hogy „aludjunk még erre egyet”... De komolyra fordítva: ez nem egy indulatból meghozott döntés volt. Alaposan átgondoltam, megfontoltam és sorba raktam az életemben a fontos dolgokat. Ez a megoldás jött ki. Matematikával foglalkozóként csináltam ellenpróbákat, de akkor is ez jött ki.

A politika cserbenhagyásról beszél. Egyetért azzal, hogy ön cserben hagyta az önt támogató pártokat?

Hogy ki hagyott cserben kit, azt a békesség kedvéért ne feszegessük. Csak gondoljunk a külsős szavazatokkal szűken elfogadott költségvetésre, vagy a saját frakcióm egyes tagjai által közgyűlésen megtorpedózott döntésekre, és máris közelebb jutunk a megoldáshoz. De ha már cserbenhagyás, én azt érzem, hogy sok miskolci pártpolitikus a saját választóit hagyta cserben. Talán képesek lesznek visszaszerezni ezt a bizalmat, mert a miskolciak többet érdemelnek annál, hogy pártok acsarkodjanak egymással ahelyett, hogy csakis értük dolgoznának együtt.

Akkor konkrétabbat kérdezek. Nyilvánvalóan feszült volt a viszony ön és a DK között. A DK miatt nem indul?

Nem csak, ahogy már mondtam, a döntés oka sokkal összetettebb.

Az is kiszivárgott, hogy a Varga Andrea fémjelezte civilek is felfüggesztették önnel a tárgyalásokat. Miattuk nem indul?

Tisztáztuk a viszonyunkat a civilekkel, de ez a folyamat sem erősített.

Ez így nehéz lesz. Segítsen megérteni!

A kezdetektől azt vallom, hogy ne politikai, hanem szakmai alapon kerüljenek pozícióba emberek. Mindeközben a helyi DK a kezdetek kezdetétől olyan pozíciókat, olyan befolyást akart, ami nem járt nekik, mert nem következett a teljesítményükből. De nem csak én nem akartam az ő személyes és politikai nyomulásukat, hanem a városvezető frakció többsége sem. Így lettem én a helyi DK szemében kollaboráns, gyengekezű, döntésképtelen, meg ami a csövön kifért. Aztán jött az, hogy engem a saját stábom fogva tart, és elzár a valóság és az emberek elől. Már elnézést, de úgy nézek én ki, mint akit olyan könnyű elzárni az emberek elől?

Mondana konkrét személyeket, akik ön ellen fordultak?

Az rangon aluli volna. Maradjunk abban, hogy vannak politikusok, vannak magukat civilnek mondók és vannak nők és vannak férfiak is egyaránt köztük.

Bejelentő posztjában azt írja: „megdöbbentő volt látni, hogy sokakat mennyire nem érdekel a racionalitás, a szakmai érvek, Miskolc és a miskolciak érdeke, hogy mennyivel fontosabbak a személyes ambíciók, a politikai bosszú, mint maga a város." Itt mire gondolt?

Arra például, hogy valaki kinéz magának egy pozíciót, hogy ő az akar lenni, teszem azt alpolgármester vagy befolyásos háttérember, és ezt nem kapja meg, akkor onnantól minden, amit a városvezetés csinál, az rossz. Onnantól Miskolc rossz. Onnantól egy cél van számára, engem megbuktatni, kerül, amibe kerül, mert nem adtam oda a polcról azt a játékot, amit kinéztek maguknak.

Úgy beszél róluk, mintha gyerekek lennének.

Mert sokszor sajnos úgy is viselkedtek. Duzzogás, hiszti, bosszú és megmondalak a pártelnökömnek. Ez felnőtt viselkedés? Költői kérdés, kérem, ne válaszoljon.

Azt is írja a posztjában, hogy „tudtam, hogy a szűk csapatom kivételével igazán kevesekre számíthatok.” Nyilván a saját csapata segítette önt, de még kire számíthatott? Politikusokra?

Szerencsére sok olyan politikus, hivatalnok és magánember is volt, akire számíthattam, csak nem voltak elegen, vagy nem volt elég erejük. Többen dolgoztak a végsőkig azért, hogy létrejöjjön mellettem a 2019-es támogató egység. Természetesen azon szervezetek meghatározó tagjai és vezetői küzdöttek érte, akik nyíltan biztosítottak a támogatásukról az utolsó pillanatban is. Sajnos nem sikerült nekik.

Ha időközben létre jött volna ez az egység, akkor indul?

Végül már akkor sem. De továbbra is akkor van esélyük a folytatásra, ha egy jelölt lenne egy oldalon, nem pedig sok. Picit könnyebb lenne a helyzete mindenkinek.

Így nem áll be egyik jelölt mellé sem?

Hadd szögezzem le egészen világosan: a döntésemet, hogy nem indulok újra a polgármesterségért, nem azért hoztam meg, hogy ezzel valaki jelöltségét támogassam. Nem valaki javára léptem vissza, és nem is áll szándékomban utódot megnevezni.
A bejelentésemet követő néhány nap eseményei és az előlépő polgármesterjelöltek ráadásul pontosan azt a politikai helyzetet és azokat az emberi, politikai körülményeket és folyamatokat mutatják be, amelyek között már nem szerettem volna folytatni a munkát. Se így, se úgy.
Ezek az események már csak arra jók, hogy még inkább megerősítettek abban: helyes döntést hoztam.

Az felmerült önben, hogy esetlegesen a kormánypárt támogatásával indul?

Nem kellett ezen gondolkodnom, mert ez az ő részükről sem merülhetett fel. Én mindig azt mondtam, bárkivel együtt dolgozom, aki Miskolcért akar tenni. Volt egy olyan idealista álmom, hogy ha politikailag és jogilag nem is, de funkcionálisan létrejöhetne egy „kvázi nagykoalíció” a város érdekében. Ezért hívtam egyeztetésre számtalan alkalommal a Fidesz-KDNP politikusait formálisan és informálisan is. Aztán kiléptek a megbeszélésről az irodámból és azt mondták a sajtónak, hogy őket senki nem kérdezte meg például a költségvetésről. Nem tudom, mi értelme volt ennek. Vagyis, már tudom, ezt a pártpolitikai logika követeli meg a politikusoktól.

Amiket eddig elmondott, azok egy politikai döntésre utalnak. Hogyan jön ebbe a család és az egészség? Hiszen az is szerepelt a posztjában.

Úgy, hogy már semennyi időm nem volt sem a magánéletemre, sem a családomra, sem az egészségemre. Szinte természetes volt, hogy már a szabadságom alatt is dolgoztam, telefonáltam, e-maileket olvastam, acsarkodó felek közt próbáltam békét teremteni. Az a működés alakult ki, hogy minden ügy, probléma végül az én asztalomon kötött ki. Ezt így nem lehet csinálni. És amikor a munka veszélyezteti az egészséget és megszünteti a magánéletre és családra fordítható időt, akkor azt a munkát be kell fejezni.

Mire a legbüszkébb a polgármesterségéből?

Ez már a búcsúinterjúm?

Nem, dehogy! Inkább akkor úgy kérdezem, melyek azok az ügyek, amelyekre büszke, és melyek azok, amelyeket annyira fontosnak tart, hogy át szeretne adni a következő városvezetésnek?

Nagyon büszke vagyok a városfejlesztési eredményeinkre, a számtalan befejezett projektünkre, az új kerékpárutainkra, a felújított orvosi rendelőkre és az óvodákon, bölcsődéken, múzeumon át az Avasi kilátóra, a Horváth-tetőre és a megújult miskolctapolcai ősparkra. Örülök, hogy ennyire hatékonyak tudtunk lenni. De büszke vagyok a város nagyrendezvényeire, a fesztiválokra, a város turisztikai eredményeire, a zölderedményeinkre, a 14 év alattiak szinte ingyenes tömegközlekedésére. Nagyon büszke vagyok a hosszú távú fejlesztési stratégiáinkra, a klímavédelemre vonatkozó hosszú távú elköteleződésünkre és arra, hogy a következő fejlesztési ciklusra több mint harmincmilliárd forintot alkudtunk ki Miskolcnak különböző fejlesztésekre. A gazdaságfejlesztési sikereinket mutatja, hogy értékesítettük a megfejlesztett ipari területeinket, kiemelkedő helyet foglalunk el a befektetői célterületek között. Büszke vagyok az ifjúságpolitikai eredményeinkre, a részvételi folyamatainkra. És még sorolhatnám, tényleg nagyon sok van. De a legfontosabb, hogy a város az elmúlt öt év minden előre nem látott és soha sem tapasztalt külső nehézség ellenére is működőképes maradt.

Melyek azok az ügyek, amelyeket szeretne, ha a következő városvezetés is folytatna?

A fejlesztési stratégiáink 2030-ig szólnak, az azokban lefektetett célok a mérvadók számomra, és nem hiszem, hogy bármelyik jelölt számára ezek különösebben vitásak lehetnének, hiszen ezek közös célok, ezek összvárosi érdekek. Ezek mind olyan ügyek, amelyek egyenként is, de pláne együtt, egy szebb, élhetőbb, zöldebb Miskolcot eredményeznek.

Mondana konkrétumokat?

Természetesen. Lillafüred komplex fejlesztése elengedhetetlen, mert az ország egyik legszebb turistacélpontja, és egyrészt már jó ideje nem bír el a tömeggel, másrészt sok helyen méltatlanok is lettek a körülmények. Olyan színvonalra kell fejleszteni, amilyen a tapolcai park és az új pavilonsor lett. De új esély nyílhat a DAM területének hasznosítására is a következő ciklusban. Aztán valahogyan be kell fejezni a várat és hasznosíthatóvá kell tenni, ha már „beleépítődik” néhány tízmilliárd forint.
Különösen nagy öröm számomra, hogy konszenzus látszik a város nagyrendezvényeit illetően is. Megígértem és megvalósítottuk, hogy Miskolc négy évszakos fesztiválváros legyen. A Kocsonyafesztivál, a Borangolás, a CineFest már országos hírű rendezvények, utóbbinak pedig a filmszakmában nemzetközileg is neve van. De ott az Ars Sacra, amelynek tavaly – első alkalommal, hagyományteremtő céllal – Miskolc kiemelt helyszíne volt, de említhetném a Miskolci Pikniket vagy az Avasi Kvaterkát, de van nekünk egy Csengey kertünk, amit a Miskolci Kulturális Központ hozott létre és működtet. Ezek nem jobb- vagy baloldali kérdések. Ezek közös értékek, ezekben nem tudom elképzelni, hogy egy következő városvezetés behúzná a féket. Viszont még ezeknél is fontosabb egy új energetikai szemlélet.

Mire gondol ez alatt?

Az Európai Unió és a Magyar Kormány is óriási összegeket kíván megújuló energia alapú fejlesztésekre költeni. Kollégáim számtalan projektet, koncepciót készítettek elő az elmúlt években a geotermikus energia arányának növelésére, a körkörös gazdaságra való áttérésre vagy akár a hidrogéntechnológiai fejlesztésekre vonatkozóan is. Ahogy korábban már mondtam: Miskolc tele van energiával, használjuk ezt ki. És azt is, hogy ezen a pályán most még kevesen vagyunk. Ezért dolgozunk egy megújuló energia és hidrogénvölgy szövetség vagy klaszter létrehozásán. Természetesen mindezek azt is szolgálják, hogy a 100 klímasemleges város misszió akciótervében megfogalmazott és a közgyűlésben elfogadott céljainkat elérjük.

És a tömegközlekedés? Épp egy éve elég merész dolgokat mondott.

Igen, emlékszem. Azt mondtam, elképzelhetőnek tartom, hogy 2030-ra lehet akár ingyenes is a tömegközlekedés.

Azóta is tartja?

Persze. Éppen erről beszéltem az imént, a megújuló energia és a hidrogénalapú energia kapcsán. Vannak villamosaink, egyre több elektromos autóbusz jár Miskolc utcáin, és remélem, hogy az elektromos autóbuszok aránya rohamosan nő majd. Illetve lesznek egyéb alternatív hajtások is napirenden, például az előbb említett hidrogén, sőt remélem, mihamarabb lesz saját hidrogénbuszunk is. Dolgozunk rajta, de ezt még nem kiabálnám el. De a lényeg, hogy amennyiben ezeknek a hajtásoknak az "üzemanyagát" mi magunk tudjuk előállítani, akkor eljöhet az a pillanat Miskolc életében is - mint ahogy a világ egyre több városában már -, hogy ingyenes lehet a tömegközlekedés.

És addig?

Mint eddig. Azon fog múlni, hogy az aktuális városvezetés tud-e a tömegközlekedésre pluszpénzt szerezni, vagy „nyomtatni” magának. Ha nem tud, akkor annyiból fog gazdálkodni, mint mi, és körülbelül ugyanezt az eredményt is hozza majd ki belőle, mint mi, mert csodák nincsenek. Csak a saját energiára való átállás.

Miből gondolja, hogy ezt a következő városvezetés is így látja majd?

Hát, elég ránézni az egy évvel ez előtti villany- és gázszámlákra. Nem kell hozzá fizikusnak, matematikusnak vagy közgazdásznak lenni, hogy rájöjjünk, ha jön meleg víz a földből, az olcsóbb, mint megvenni a gázt, és azzal felfűteni a vizet. Arról nem beszélve, hogy a megújuló energián a Földünk jövője múlik, és nem átvitt értelemben, hanem konkrétan az életünk múlik rajta. Ehhez hozzá kell tennünk, amit tudunk. Mi, itt Miskolcon, ezeket tudjuk hozzátenni.

Lehet valaki Veres Pál politikai örököse?

Ez a kérdés így engem nem foglalkoztat. Ha valaki tovább tudja vinni azt, hogy mindenkivel hajlandó együtt dolgozni, aki a városért szeretne tenni, az jó. Ha valaki képes elvonatkoztatni attól, hogy a másik honnan jön, és csak azt nézni, hogy mi a tudása és a teljesítménye, az jó. Ha valaki képes az értékeket nézni a politikai érdekek helyett, az jó. Én mindig azon voltam, hogy alapesetben legyünk nyitottak mindenki iránt, és támaszkodjunk bátran egymás tudására és javaslataira, ha valaki ezt a szemléletet tovább viszi, az Miskolc hasznára lesz.

Szurkol valakinek az önkormányzati választáson?

Igen, persze.

Kinek?

Én a miskolciaknak szurkolok. Azért drukkolok, hogy a következő városvezető, bárki is legyen az, lássa be, nem szabad kiönteni a fürdővízzel a gyereket. Azt szeretném, hogy ne mindenben csak a hibát keressük, hogy legyünk büszkék az eredményekre, hogy legyen valódi hírértéke a jónak, hogy legyen értéke a város jó hírének. Ha valami jó, azt folytatni kell, ami érték, azt meg kell őrizni, és természetesen ami nem jó, azt ki kell javítani. Nem az a fontos, hogy ki kezdett el egy programot. Az a fontos, hogy az a program jó, vagy sem, hasznos, vagy sem, Miskolc és a miskolciak javát szolgálja, vagy sem. Én ezt tettem és ezt teszem a következő hat hónapban is.

Tehát, akkor biztosan kitölti a mandátumát?

Igen, esküt tettem, és ez kötelez. Igyekszem ezt a hat hónapot felhasználni arra, hogy az általam fontosnak tartott ügyeket, célokat olyan pályára tegyem, hogy azokat egy következő polgármester, egy következő városvezetés könnyen tudja majd folytatni. És október után is számíthat rám Miskolc, a várost szerető és érte tenni akaró polgárként.