A lelkészházaspár 2004-ben meghívással, 20 év lelkészi szolgálattal a háta mögött érkezett a történelmi jelentőségű Miskolc-Avasi Református Egyházközséghez, a múltja és mérete okán kiemelt státuszú avasi gyülekezethez. Bár nem mondtak rögtön igent, nem bánják, hogy elvállalták a gyülekezet presbitériumának meghívását.– A döntés nem volt könnyű, hiszen Aggteleken teljesen más adottságú helyen és környezetben szolgáltunk addig. Nagyobb volt a gyülekezet – ami azóta a falvak elnéptelenedése miatt jócskán megfogyatkozott –, és anyagi tekintetben is rendezettebbek voltak a viszonyok. Úgy gondoltuk azonban, hogy az avasi történelmi gyülekezet, és a református egyház egyik ikonikus épülete, az avasi templom nem maradhat lelkész nélkül Mészáros István püspök úr nyugdíjba vonulása után – indokolta döntésüket Hangó István. 

Az elhívás

– Két nagyon fontos élményem volt a váltással kapcsolatban – fűzte hozzá Hangóné Birtha Melinda. Az egyik az volt, hogy amikor beléptem az avasi templomba az éreztem, mintha az elmúlt évszázadok történelmének lenyomatát szippantottam volna be a levegővel. Ez azóta is így van. A másik már nem volt ilyen felemelő, mert amikor megláttuk a többi épületet és szembesültünk az itteni állapotokkal és nehézségekkel nagyon lehangolódtam. Mivel óriási kihívásnak éreztük a feladatot, és jól éreztük magunkat a helyünkön, úgy gondoltuk, nem biztos, hogy nekünk ide kell jönnünk. Ám amikor nemet mondtunk az aznapi ige Ábrahám Úrtól kapott üzenete volt: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! És áldást kapsz. Ez volt az a döntő fordulat, amikor igent mondtunk az Avasra. Azóta nagyon sokszor és sokféle módon tapasztaltuk és tapasztaljuk itt meg Isten ígéretének beteljesülését.

Az átmeneti évek

Amikor a lelkészházaspár Miskolcra költözött két kisebbik gyermekük óvodás volt, és a Görgey úti református óvoda a gyülekezeti épületben működött, ami segített a szülőkkel való személyes kapcsolat kialakításában. – Azok a fiatal szülők, akik nem tartoztak egyik gyülekezethez sem, ide kezdtek járni és, közülük már presbiterek is lettek. Ezekkel a kapcsolatokkal nagyon sok lehetőség nyílt meg előttünk. S mire a kötelező hittanórákat bevezették az iskolákban, addigra nekünk is sikerült ma is jól működő kapcsolatokat kialakítanunk az iskolákkal. Ennek köszönhetjük a gyermekkórusunkat is – idézte fel Hangóné Birtha Melinda, aki bevallotta azt is, hogy nem volt könnyű az átmeneti egy-két év. Neki az avasi szolgálat kezdetén az információhoz való hozzájutás és a közvetlen emberi kapcsolatok hiánya okozta az egyik legnagyobb nehézséget.

Embert próbáló feladatok 

– Nagyon elégedettek lehetünk azzal, hogy a gyülekezet életképes, jó összetételű és sok egymást megértő emberből áll. Lélekszám és az adakozókészség tekintetében pedig miskolci viszonylatban a felső középmezőnybe sorolható. Mindamellett azonban, hogy a ránk hagyott örökség óriási kincs, hatalmas felelősség és ráfordítás is – mondta Hangó István. A lelkész kifejtette, hogy az épületeiknek – beleértve a templomot is – a fenntartása és karbantartása embert próbáló feladat és nagy kihívás a gyülekezet méretéhez és anyagi viszonyaihoz képest. Ahhoz, hogy minden szép és jó legyen külső forrásokra van szükség, ami rengeteg feladattal és gonddal jár. Az orgonákat éves szinten tartják karban, bárki és bármikor tarthat hangversenyt a templomban, ami komoly kiadást jelent.  A templom felújításával négy-öt éve küzdenek. Hatalmas eredmény, hogy most problémamentesen áll a gyülekezet és a város rendelkezésére nem csupán az istentiszteleti alkalmakra, hanem a templommal és a gyülekezettel összeegyeztethető eseményekre is.  

Pörögni és komolyan kell dolgozni

A feladatok sora ezzel azonban nem ér véget. 1948 után döntöttek úgy, hogy mint első templom és a miskolci református gyülekezet székhelye az egykori és első miskolci gyülekezet minden fellelhető történelmi hagyatékát az avasi egyházközség tárolja és kezeli. Beleértve Miskolc református anyakönyvezésének teljes anyagát 1948-ig, onnantól kezdve pedig a gyülekezeti anyakönyveket, az úrasztali edényeket és terítőket és minden egyebet, melyek számontartása és megfelelő szinten tartása szintén óriási feladat. Mindezekhez még a temetői adminisztráció is hozzájön, hiszen feltehetően ez az egyetlen olyan árpád-kori temető hazánkban, amely még ma is temetőként működik, és temetőgondnoksága sincs. – Több százmillió forintos tételekről van tehát szó, amelyhez nekünk kell megtalálni a külső forrásokat, hiszen a gyülekezet adományaiból ilyen nagyságrendű összegeket nem lehet fedezni – hangsúlyozta a lelkész. – A gyülekezet kiemelt műemlékegyüttese óriási gondoskodást igényel, hiszen ha büszkék lehetünk valamire, akkor erre igen – tette hozzá Hangóné Birtha Melinda.

Az emberekkel mindig foglalkozni kell

A lelkipásztor szerint a gyülekezet lényege, hogy olyan közösség legyen, ahol az emberek otthon érzik magukat és megértik egymást, amiért sokat kell tenni, és folyamatosan kell foglalkozni az emberekkel. Kérdezni, felhívni, keresni és segíteni kell őket. E nélkül nem megy. 

A lelkésznő úgy véli, hogy az embereket a közös élmények, a közös irány tartja össze. Úgy kell őket összekovácsolni, hogy egy irányba menjenek. Fontos az is, hogy kiépüljön egy olyan közösségi védőháló, amely nem feltételezi a lelkész jelenlétét, hanem az egyének egymás közötti kapcsolatrendszere működteti. Ennek kialakítása minden gyülekezetben nagy feladat. Ez itt most szépen alakul, hiszen számíthatnak egymásra az emberek, tudnak egymásnak segíteni és együtt gondolkodni, amit nagy előrelépésként könyvelhetünk el. A templom több évig tartó felújítása a gyülekezet szempontjából is óriási eredmény. Megfiatalodott a presbitérium és élő közösség van. Az örökséget húsz év alatt tovább- és előrevittük. Negyven év szolgálat után még nem kifelé, hanem előrefelé tekintünk. A megoldás Isten kezében van, csak még nem látjuk. Amikor idejöttünk, akkor is így volt, s ha innen egyszer elmegyünk, úgy szeretnénk ide visszatérni, hogy örömmel, szeretettel fogadjanak bennünket.