Elhunyt Szathmáry Sándor református lelkész, Miskolc város kitüntetettje

Szathmáry Sándor 1929. január 28-án született Debrecenben, az elemi iskolát és a gimnáziumi tanulmányait is itt végezte, utóbbit a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Már fiatalon, a gimnáziumi évek alatt találkozott Jézussal, ami egész életútját meghatározta – idézi fel megemlékezésében a hírt közlő Reformatus.hu oldal.

1947–1952 között járt a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. A teológia befejezése után először segédlelkészként szolgált Debrecen-Csapókertben, lelkipásztor volt Újlétán 1954–58 között, majd huszonkét éven át a Debrecen Széchenyi-kerti gyülekezet lelkésze volt.

A lelkészi szolgálat mellett a tudományos tevékenység és a tanítás iránti szenvedély határozta meg az életét. Szenvedélyes kutató és író lett.

Summa cum laude minősítéssel doktorált (PhD fokozat), doktori disszertációját Halhatatlanság vagy feltámadás címmel írta meg. Tíz éven keresztül dolgozott a Magyar Bibliatanács újszövetségi fordító bizottságának tagjaként. Igazgatóhelyettese és tanára volt a Diakónusképző Intézetnek. Hosszú időn keresztül vezette a Zsinat tanulmányi osztályát, később a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának főtitkáraként dolgozott, több szekciót hoztak létre a munkatársaival. 1988-ban kutatóprofesszornak nevezte ki a Zsinat elnöke.

Tanszékvezető professzora volt a Miskolci Bölcsész Egyesületben a Zsinat által létrehozott, kihelyezett tanszéknek – később Nagy Lajos Király Magánegyetem –, ahol 14 éven keresztül tanított. Vendégprofesszorként tanított a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, illetve Komáromban. Professor emeritusként a Sola Scriptura Teológiai Főiskola Újszövetségi Tanszékét vezette.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A Magyarországi Református Egyház Zsinata elsők között részesítette Aranygyűrűs Teológiai Doktor kitüntetésben 2004-ben. Miskolc városa több évtizedes teológiai munkásságát 2013-ban Herman Ottó Tudományos Díjjal ismerte el.

Ahogy akkor fogalmazott, fiatalon a biológia, az ásványtan és a természet érdekelte leginkább, mígnem egy 1945-ös konferencián olyan evangelizációt hallott, mely mélyen megragadta, és ennek köszönhetően személyesen is átélte a Krisztussal való közösséget.

– Élményem lett, amit a Biblia mond, hogy Krisztus az élet megváltója, szabadítója. Attól kezdve teljesen megváltozott az életpályám, a teológia lett a szenvedélyem – mondta. 

Azt is elmondta akkor, hogy közel 40 önálló kötete jelent meg, magyar és idegen nyelvű publikációinak száma több mint ötszáz. Fő kutatási területe a teológián belül a feltámadás, a halál utáni élet és az öröklét kérdése, valamint a teológiai esztétika, közelebbről a keresztyén élet öröme és jelentősége.

A természet szeretete, a természetben való gyönyörködés átjárta lelkét, életét, igehirdetéseit is áthatotta. Krisztustól kapott segítőkész természetét rokonok, lelkészek, tanítványok, barátok, közeli és távoli ismerősök és ismeretlenek sokasága tapasztalta meg, segítő kezét mindig kinyújtotta. Isten négy gyermekkel áldotta meg.

Szathmáry Sándort február 27-én (csütörtök) helyezik végső nyugalomra a Debreceni Köztemető II. ravatalozójában.