A jövő már elkezdődött – írta Robert Jungk 1971-ben. Az elmúlt hónapok vészterhes korszakában volt ideje az embernek elgondolkodni, hogy éli túl jövője rá váró válságait, a holnap problémáira milyen válaszai lehetnek. Mire várunk? A változás nem kívülről jön el. „Elodázni? Még lehet, de nem sokáig. Jön. Jön a pillanat, amikor felébredünk. Készüljetek a nagyszerű ébredésre. Hogy milyen áron és melyik évben? Úgyis mindegy.” (Hamvas Béla)

1

A táncelőadás Melis László Henoch apokalipszise című kantátájára készült, Kozma Attila rendezése ezeket az örök kérdéseket teszi fel a koreográfia során, rendkívül különleges atmoszférát teremtve a zene és a látvány által a színpadon. – Egészen új arcáról fog megmutatkozni a Miskolci Balett. Most nem egy történetet mesélünk el, egy zenét próbálunk eltáncolni, nagyon látványosan, nagyon jó technikával – vezeti fel Kozma Attila. Hozzáteszi, a nézők egészen más szemszögből fogják látni a miskolci táncosokat. – Letisztultabb, minimalistább, jóval profibb, mint ahogyan eddig táncoltak, és ez mindkét előadásra vonatkozik – hangsúlyozza a társulat művészeti vezetője.

A Miskolci Balett előadásaira jellemző nagy központi elem azonban ezúttal sem marad el: a Nem én voltam… című előadásban egy 64 négyzetméteres opál plexifal lesz látható a színpadon, amelyre Hajdufi Péter videó-látványtervező készített a jelenetekhez passzoló különböző látványelemeket.

Az est második felében a közönség a Tiltott ösvények című táncelőadást láthatja, amelynek rendező-koreográfusa egyenesen a tengeren túlról érkezett 2021. elején, hogy a táncművészekkel dolgozzon.

Garrett Smith 2019-ben egyhetes kortárs workshopot tartott a Miskolci Balettnek, majd 2020-ban ismét a Miskolci Nemzeti Színházban köszönthették. Az idei év elején pedig már önálló produkcióval készült a Miskolci Balett társulata számára az amerikai koreográfus, táncművész, aki a világ számos pontján dolgozott már tánctársulatokkal. Többek között a Houston Balettel, a Norvég Nemzeti Balettel, de volt alkalma az orosz Bolsoj és a Mariinszkij Balettel is dolgozni, valamint a Netflix nagysikerű Tiny Pretty Things című táncos sorozatának koreográfusaként is jegyzik.

– A dallasi Bruce Wood Dance táncegyesületnek készítettem el először a „Forbidden Paths” azaz Tiltott ösvények című produkciót, Európában pedig a Miskolci Balett az első társulat, akiknek átadom ezt a koreográfiát. Remélem, hogy még sok más táncegyüttes is elsajátíthatja ezt a darabot világszerte – mondta tavasszal a koreográfus. Hozzátette, a táncelőadás mindazoknak szól, kifejezetten Iránban, akiknek megtiltják, hogy a táncművészetet nyilvánosan gyakorolják. – A világon több olyan ország is van, ahol törvények tiltják a nyilvános táncot, egymás megérintését, a táncművészet gyakorlását. Az Iszlám törvény tiltja a nők és férfiak fizikai érintkezését, és a tánc általában véve illegálisnak számít. Fontosnak tartom, hogy megosszam ezt az üzenetet a tánc nyelvén keresztül. Szerintem ezt a fajta művészeti formát mindenkinek szabadon kellene tudni művelni – hangsúlyozta Garrett Smith.

A Tiltott ösvények tisztelgés azok előtt, akiknek nem adatik meg a mozgás szabadsága. – A koreográfiában vannak olyan részek, ahol pont ezt jelenítjük meg: a táncosok megérintenék egymást, de nem teszik, mert tilos. Folyamatosan bennük van a vágyakozás egymás megérintésére, de nem lehet. Aztán a végén mégiscsak megteszik – avatott be a koreográfiába Garret Smith, aki rámutatott a párhuzamra a jelenlegi helyzettel, hiszen most a koronavírus járvány miatt nem érintkezhetünk, távolságot kell tartanunk.