Az első szabad választások előtt a Déli Hírlap is csatlakozott a választási kódexhez. Ennek az volt a lényege, hogy nem adunk helyet a mocskolódásnak, mások lejáratásának, és tartózkodunk a részrehajló cikkek megjelentetésétől. Be is tartottuk, noha óriási volt a kísértés.

Mivel a kiadó az önkormányzat többségi tulajdonában volt, és a választások kimenetele bizonytalannak ígérkezett, a főnököm sajátos döntést hozott. Eldöntötte, hogy mindenkinek ingyen közöljük a hirdetéseit. Ez pontosan olyan volt, mint amikor az ügetőn mindenkire fogadunk, valamelyik majd csak győz.

Most, három évtized távlatából már elárulhatom, nagyon rossz döntés volt. A szomszédvár – nyugati tulajdonban voltak – előrefizetéssel hirdetett. Óriásit kaszáltak. Hiába, nekik már volt tapasztalatuk a nyugati demokráciából, tudták, az a jó megoldás, amikor keresnek a bolton. Ezzel szemben mi, a város lapja, minden induló párt szemében, úgy a győztesekében, mint a vesztesekében szálka lettünk.

A következő alkalommal megokosodtunk, tanultunk a hibánkból. Csak előrefizetéssel fogadtuk a kampányhirdetéseket. Így aztán a választások másnapján megszálltak minket a győztesek és a vesztesek, hogy aprólékosan kigyűjtsék, ki, mikor, mennyit perkált reklámra. Ez volt az, amikor mindannyian saját kardjukba dőltek. Valamennyien azzal szembesültek, hogy lényegesen többet költöttek a kampányra, mint amennyit hivatalosan bevallottak az Állami Számvevőszéknek.

Innentől kezdve nyugalmunk lett. Látszólag, ugyanis a győztesek továbbra is kevesellték a médiatámogatást, míg a vesztesek is minket, firkászokat okoltak a bukásért. Tökéletes bűnbakok lehettünk abban az érában, amikor még kétfordulós választásokat tartottak.

Emlékszem, hogy az újrázó polgármesterek a választás előtti napon látványosan kipakolták az íróasztalukat. Abban az időben, amikor még a vasárnapi eredményhirdetés után, hétfőn reggel, az újdonsült győztes már azonnal elfoglalhatta a városvezetői bársonyszéket. Ez amolyan babona vagy helyi szokás volt.

Visszatérve a jelenbe, a mostani miskolci városvezetői vetélkedő rendhagyó. Minden szempontból. Hiszen az indulók, az aspiránsok száma minden eddigi rekordot megdönt.

Különben hétfőtől új napra ébredünk. Vége a kampánynak, mindenki lenyugodhat, eldől városunk sorsa a következő öt esztendőre. Egy gondtól megszabadulunk. Gratulálhatunk a győztesnek. Remélem, mi, városlakók is köztük leszünk...