Minden évben május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat. Utóbbiak kicsit másképpen élik meg az ünnepet. A mai világban nem annyira természetes, hogy a nagyszülők jelen vannak az unokáik életében, hiszen gyakran több ezer kilométerre laknak egymástól, de azért pozitív ellenpéldák is léteznek. Erről számolt be nekünk három aktív nagymama, akik miskolci nyugdíjas közösségek motorjai egyben. 

- Általában közös ebéd keretében ünnepeljük meg az anyák napját, ahol az unokáim köszöntenek. Idén is én fogom vendégül látni vasárnap a nagycsaládot. Jön a három fiam, a két fiú és egy kislány unokám. A nagyobbik lány és fiú 12 évesek, a kisebbik fiú pedig most volt 7 éves. Mindannyian Miskolcon élnek, úgyhogy nagy szerencsém van, mert viszonylag gyakran látom őket – mesélte Kovács Lenke.  

- Mivel elég sokat vagyok az unokáimmal az iskolai szünetekben, vagy, hogyha betegek, jól esik, ha felköszöntenek anyák napján. Egyébként szoros a kapcsolatunk és színesítik az életemet. Viszont, amíg csak anya voltam, akkor is mindig kaptam virágot a fiaimtól. Kislányként pedig magam is virágcsokorral köszöntöttem édesanyámat. Hejőpapiról származom, ahol kertes házban laktunk és a kertben sok virág nőtt – fűzte hozzá. Megosztotta azt is, hogy az általa vezetett Miskolci Örömdal-körben, hogyha erre az időszakra esik a gálaműsoruk, akkor mindig tartalmaz anyák napi köszöntő énekeket is. 

Fontos a megemlékezés

Szabóné Nagy Júliát virággal, rajzzal, vagy verssel köszöntik legkisebb unokái. Miskolci lányával és unokáival napi szinten tartja a kapcsolatot és a gyermekek felügyeletébe is besegít. 

- Általában a miskolci lányom és gyermekei hoznak egy szál virágot nekem anyák napi köszöntésképpen. A 9 éves lányunokám időnként rajzol is, vagy verset mond és rendszeresen meghív az iskolai anyák napi rendezvényükre. A budapesti lányom családja pedig telefonon köszönt föl – árulta el Szabóné Nagy Júlia. 

– Gyermekkoromban természetes volt, hogy mindig rendeztek anyák napi műsorokat az iskolában. Utána pedig kedves szóval köszöntöttem anyukámat. Viszont az anyák napja igazán akkor tudatosul, és akkor hiányzik az embernek, amikor elveszíti az édesanyját. Azóta már csak a sírokat látogatom, az anyukámét Emődön, az anyósomét pedig Miskolcon, mert fontos az emlékezés. A Baross Gábor Nyugdíjas Klubbal is ezért őrizzük a vasutas hagyományokat – mutatott rá. 

Elmondta, hogy összesen öt unokája van, akikkel szeretetteljes kapcsolatot ápol. Közülük kettő huszonéves, egy kamasz, kettő pedig alsó tagozatos általános iskolás. A miskolci lányával és unokáival gyakran találkozik. Csütörtöki napon szoktak Mamás napot tartani, amikor ő hozza el az unokákat az iskolából és délután velük marad. A játszótérre is ki szoktak menni együtt. A kicsik finom ételeket, vagy süteményt rendelnek tőle. Kívánságukat szívesen teljesíti. 

Egész évben ünnepelné

Az egyik martinkertvárosi nagymama annak örülne, ha egész évben anyák napja lenne, és mindig szeretetben élnének egymással a családtagok. 

- Azt szeretném, ha nem egy anyák napja lenne, hanem egész éven át ünnepelnénk az édesanyákat és nagymamákat. Mivel a nagy csinnadrattának nem vagyok a híve, ezért családilag engem csak egy szál virággal szoktak köszönteni anyák napján, ahogy tettem ezt én is a saját édesanyámmal – számolt be Greutter Zoltánné. - A 9 éves kislány unokámmal egyébként egy háztartásban élünk, időnként elkísérem, vagy elhozom iskolából. Azoknak a családoknak nehezebb, ahol nincs nagymama – fejtette ki. Hozzátette, hogy az általa vezetett Martinkertvárosi Nyugdíjasklubhoz azonban rendszeresen eljönnek anyák napi műsort adni a közeli általános iskolás gyerekek, ahová az ő unokája is jár. Gyakran rajzot, vagy festményt is készítenek nekik.