Egy ideális világban – adjunk is nevet neki gyorsan: egy jól működő demokráciában – van mód az érvek és ellenérvek ütköztetésére, a véleményünk kinyilvánítására; a másik fél meghallgatása nem kényszer, hanem lehetőség; ötleteink pedig nem tűnnek el a bürokrácia labirintusaiban, nem kapja fel azokat egy könnyű szellő, és röpíti tova, hanem beépülnek mondjuk egy beruházás terveibe, vagy egy menetrend átalakításába.

Modernkori agora, a város polgárainak – erre, mondhatjuk, ott vannak a lakossági fórumok. De valljuk be őszintén, ezekre általában kevesen mennek el, talán főleg amiatt, mert legtöbbször akkor tartják meg, amikor már eldöntött egy beruházás, a részleteit kidolgozták. Sok beleszólásunk tehát nincs a kérdésbe. Csalódottságot érezhetünk ilyenkor, hiszen pusztán panasznak hat a véleményünk, sok foganatja nincs.

Mennyivel másabb szemlélet, ha már a folyamatok kezdetén beszélgetni akarnak velem, miskolci polgárral; a döntéshozók elmondják, ők mit és hogyan terveznek – így azt könnyebben el tudom fogadni, mert az elejétől „benne” vagyok. Meggyőzhetnek persze, hogy az ötletem miért nem valósítható meg (túl drága vagy technikailag kivitelezhetetlen például). De az is lehet, hogy csak most nincs rá forrás, később azonban lesz. Megértem tehát, és elfogadom a döntéskényszereket. A kulcsfogalom a részvételiség.

– Biztosak vagyunk abban, hogy a miskolciaknak nagyon jó ötleteik vannak, hogy például merre épüljön út, hol ültessünk virágokat. Bárki másnál jobban tudják, hogy egy-egy városrészben mire van szükség – mutat rá az önkormányzat részvételi referense. Kovács Kamilla hozzáteszi: tavaly hívta életre a városvezetés hivatali szakemberek és civil meghívottak részvételével azt a munkacsoportot, amelynek feladata volt, hogy kialakítsa a részvételiségi program bevezetéséhez szükséges szabály- és keretrendszert. Ennek nyomán elkészült a részvételi koncepció, amelyet épp most öntenek végső formába, és rövidesen a közgyűlés elé kerülhet, hogy az megszavazza és érvénybe léphessen.

– A munkacsoport szellemiségében is azt tükrözi, hogy szükség van a párbeszédre. Minden nagyobb döntés előtt meg kell vizsgálni, hogyan, milyen mélységben lehet meghallgatni az érintettek véleményét. Ehhez szükség van a tisztségviselői szándékra is, ami ma már adott a miskolci önkormányzaton.

Kialakították a hétköznap nyitva tartó Részvételi irodát, létrehozták a részvételi referensi pozíciót, hamarosan a közgyűlés elé kerülhet a részletekbe menően kidolgozott program. Műhelyek, munkacsoportok jöttek létre, voltak személyes beszélgetések aktivistákkal, politikusokkal.

A civilek (itt most az állampolgárokat értjük ezalatt, és nem a civil szervezeteket) bevonásával egy döntés erős legitimációt nyer, legyen szó egy beruházásról, vagy egy új menetrendről. Persze a politikusok ettől még felelősséggel felruházott döntéshozók a képviseleti demokráciában.

A gondolkodásmód és módszer például portugál, francia, amerikai önkormányzatoknál jól működik, hazánkban Józsefváros jár a miskolci előtt egy lépéssel. A szakember úgy látja, hogy nálunk is nő a nyitottság ebben a kérdésben. Így van esély a közbizalom visszaállítására, amit 2019 októberében az új városvezetés zászlajára is tűzött.

– Reményeink szerint törekvésünk és a szellemiség érvényesülni fog Miskolcon. Ez azt jelentené, hogy az emberek felismerték: van közük a közügyekhez, van beleszólásuk. Ha ez megtörtént, akár önműködő módon is elindulhatnak ügyek. Ez azonban több év munkája lesz.