Lakóhelyünk gyöngyszemei egy képzeletbeli sétán

Képzeletbeli várostörténeti sétára invitálta tagjait a Baross Gábor Nyugdíjas Klub Verskedvelők Baráti Köre június 4-én, kedd délután, új helyükön, a miskolci József Attila Könyvtárban. „Lakóhelyünk gyöngyszemei” címmel tartottak vetített képes előadást, Miskolc egyes helyszíneihez kötődő irodalmi és művészeti emlékekről. A beszámolót a nyugdíjasklub tagjai, illetve Dargai Béla, a miskolci Dallamok Szárnyán Művészeti Klub énekese által előadott, a témához kapcsolódó dalok és versek színesítették. 

A rendezvényen jelen volt Kerek Judit, a miskolci Idősek Tanácsának titkára, Miskolc Polgármesteri Kabinetjének civil és esélyegyenlőségi referense is. Szabóné Nagy Júlia klubvezető elmondta, hogy tavaly állandó helyszín nélkül maradtak, mivel megszűnt a VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Ház. Köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben az időszakban segítséget nyújtottak közösségüknek. Kiemelten Varga Andrea Klárának, Miskolc alpolgármesterének és a miskolci Idősügyi Tanács elnökének. 

Miskolc huszonnyolc!

„Miskolc a Bükk-hegység lábánál a Szinva-patak, a Hejő- és a Sajó-folyó völgyében, különböző tájegységek találkozásánál épült. Városunk kivételes szépségét csodás fekvésének köszönheti. Lévay József a 19. század költője, politikusa, Borsod vármegye főjegyzője, majd alispánja 93 évéből nyolcvannyolcat Miskolcon, illetve Borsodban töltött” – hangzott el a város egészének jellemzéseként. Ezt követően pedig a Tiszai pályaudvarról kezdődött a képzeletbeli séta. 

A Tiszai pályaudvar homlokzatán három évszám található. 1859-ben érkezett az első vonat Miskolcra, Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza irányából, amelyet még gőzmozdony húzott. Ebből az időből származik a mondás, hogy Miskolc huszonnyolc! Ez onnan ered, hogy 28 percet tartózkodott a szerelvény Miskolcon, amíg a személyzet bátorította az utazóközönséget, hogy vonuljon át a vendéglátó egységbe” – mesélte a városi legendát Szabóné Nagy Júlia, a vasutas gyökerekkel rendelkező Baross Gábor Nyugdíjas Klub vezetője. 

„1901-ben kezdték el a jelenlegi Tiszai pályaudvar épületét felépíteni Pfaff Ferenc építész tervei alapján. 2003-ban volt a pályaudvar utolsó jelentős rekonstrukciója. Hernádi István miskolci vasútigazgatónak köszönhető, hogy az épületet nem bontották le és nem építettek a helyére egy modern pályaudvart” – fűzte hozzá. 

A színházunk egyedülálló

A következő helyszín a mai Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza, a Miskolci Nemzeti Színház volt, amely 1823-ban nyílt meg. Apropójából Déryné Széppataki Róza operaénekes, színésznőről, a társulat tagjáról hallhattunk. Az 1843-ban tűzvész által elpusztított épületet Szemere Bertalan, Borsod vármegye alispánja kezdeményezésére építették újjá. 1857-ben a megnyitóünnepségen Laborfalvi Róza színésznő mondta el, férje, Jókai Mór szabadságharcos regényíró, városunk szülötte Prológusát. A miskolci színházból indult Latabár Endre színművész, Egressy Gábor jellemszínész és bátyja, Egressy Béni, a Szózat zeneszerzőjének karrierje is – ismertették. 

Műemlék templomok sora

Utána a Vörösmarty Mihály utcára „sétáltunk” tovább, ahol 1900. március 31-én, az akkori Újvilág utcai, mára lebontott házban született Szabó Lőrinc költő. Emléktáblák, dombormű és szobrok őrzik emlékét. Az idegennyelvi könyvtár és egy iskola is a nevét viseli – tudatták. 

„A műemlékek között gyöngyszemként pompázik a 234 méter magas Avas északi lábánál az ősi Avasi Református Templom. Mellette pedig a festői hatású, hosszú ideig a város emblémájaként is használt avasi harangtorony” – említették. 

„A barokk művészet tekintélyes alkotása a 18. századból a Mindszenti római katolikus templom. A helyén a középkorban a Mindszent nevű község kápolnája állt. Értékes egyházi műemlék még a miskolci Szentháromság ortodox templom, amely hazánk legmagasabb, 18 méteres ikonosztázával rendelkezik. Továbbá a kéttornyú barokk minorita templom, a Kossuth utcai református templom, amelyben évente háromszor megszólal az Eszter-harang, valamint az erdélyi rönkfából készült Deszkatemplom” – sorolták. 

Költők pihenőhelye

A Deszkatemplom előtt található a Petőfi-tér. Petőfi Sándor szabadságharcos költő háromszor járt Miskolcon. 1844-ben átutazott a városon, amikor Budapestre igyekezve kiadót keresett verseinek és a Három Rózsa fogadóban szállt meg a legolcsóbb szobában. 1845. áprilisában pedig Eperjes felé utazóban ismét Miskolcon szállt meg egy éjszakára. A harmadik látogatása 1847. július 8-án volt, amikor barátaival Hámorba kirándultak. Az alkalmat a Városház tér 7. számú ház falán emléktábla örökíti meg – mondták. 

A városból a Bükk felé haladva találjuk a Diósgyőri várat, amely különleges kulturális gyöngyszeme lakóhelyünknek. Nagy Lajos király idejében élte fénykorát. Innen Meseautóval folytatódott az elképzelt utazás Lillafüredre. A Palotaszálló alatt található csodás függőkertben, ahol a vízesés 20 méter magasságból hullik alá a Szinva-patak medrébe, áll József Attila költő szobra. Varga Éva szobrászművész alkotása arra emlékezteti az odalátogatókat, hogy József Attila Lillafüreden írta a magyar irodalom egyik legszebb versét, az Ódát, amelynek Marton Márta volt a múzsája – számoltak be. 

A vasút támogatásával

„Miskolc képzőművészetének legjelentősebb időszaka 1948-ban a Vasutas Amatőr Képzőművészeti Kör kiállításával kezdődött, amelynek hivatásos művészek is tagjai voltak. A kör munkáját segítette Döbröczöni Kálmán, Mazsaroff Miklós, Zsignár István magyar festőművészek. Innen indult képzőművészeti útjára Ficzere László országos hírű festőművész. A Vasas Képzőművészeti Kör munkássága is kiemelkedő volt. Az 1980-as években felpezsdült a képzőművészeti élet, mert vállalatok kezdték el támogatni. A vasút az említett alkotókon túl szerződést kötött Lenkey Zoltán grafikus művésszel is. A ma élő miskolci képzőművészek közül Máger Ágnes, Varga Éva és Szanyi Péter munkásságát lehet kiemelni” – zárta a művészeti előadást a Baross Gábor Nyugdíjas Klub vezetője.