Ugrás a tartalomra

Öreg Latyi, gyere ki! – A Latabárok megkerülhetetlenek a Miskolci Nemzeti Színház történetében

Balogh Csilla
Utoljára módosítva
2024. február 17. szombat 08:46
A Páholynyitogató, avagy történetek a 200 éves Miskolci Nemzeti Színház múltjából címmel indult sorozat második előadásán a Latabár dinasztiát mutatta be pénteken Mikita Gábor színháztörténész a Színészmúzeum-Thália-házban
Fotók: Mocsári László

A Latabárok leszármazottai közül az elmúlt 200 év alatt volt, aki nem játszott a város kőszínházában, volt akit visszavonzott az alapító Latabár Endre síremléke, és vannak akik véglegesen Miskolcon maradtak, az avasi domboldal kriptájában. 

– A Latabárok megkerülhetetlenek a miskolci színház történetében – nyilatkozta portálunknak Mikita Gábor –, hiszen kezdettől fogva az utolsó színész Latabárig bezárólag, mindannyian kötődnek valahogy Miskolchoz, illetve a Latabárok életében is megkerülhetetlen Miskolc. – A dinasztia a mi első színházunkból Latabár Endrével indult. 1857-ben a vidék legtekintélyesebbnek számító igazgatójaként ő avatta fel társulatával az 1843-as tűzvész után újjáépített miskolci színházat, amelynek kisebb megszakításokkal aztán négyszer volt direktora – emlékeztetett a színháztörténész.

Megtudtuk, hogy Latabár Endre olyannyira megszerette Miskolcot, hogy itt is telepedett le, és nem csupán neki, hanem az egész családnak is Miskolc lett az otthona, a családi és a színházi fészek. Latabár Endre színház melletti lakóháza még ma is áll a Déryné utcában, de a családnak az Avason is volt egy borháza. Három fiából kettő a színi pályára lépett, és az ő feleségeikből is színésznőt faragtak, így tehát az egész család kötődött a színházhoz.

A színháztörténész ismertetése szerint az 1873-ban Miskolcon elhunyt Latabár Endre a legnevesebb és legnagyobb magyar színészdinasztia alapítója, amelynek napjainkban már a hatodik nemzedéke játszik színpadon. A hat generáció csaknem 200 évet jelent. Az ősatya dédunokája volt Latabár Árpád és Kálmán, a múlt század kiváló táncoskomikus testvérpárja, akik vendégként rendszeresen játszottak a miskolci színházban, míg a dinasztia utolsó színésztagja a legifjabb Latabár Árpád is a miskolci színház táncos komikus művésze volt a 2000-es évek elején. Ő innen vonult vissza, és jelen pillanatban vele záródik a színészdinasztia. Keresztnevét tekintve ő a III. Árpád. Dédapja volt az 1878-ban Miskolcon született Árpád, majd a Latyi névvel becézett II. Árpád. 

A nagy dinasztia emlékezetét Miskolc markánsan őrzi. Az avasi református temetőkertben található családi sírbolt mellett létezik egy Latabár Endre utca a MÁV Rendelőintézet mögött, a Tiszai pályaudvartól nem messze, az Avason pedig a Latabár sor viseli a nevét, két mellszobra közül az egyik a Miskolci Nemzeti Színház szoborparkjában, a másik a Színészmúzeumban található.

Mikita Gábor véleménye szerint Latabár Endre a magyar színjátszás tartópillére, mert a magyar zenés színháznak ő a megteremtője. Dérynével Kolozsvárott megalapozta a magyar nyelvű operajátszást, és ő hozta be Magyarországra a francia operettet is. Társulatának az operett és az opera volt a specialitása. Ezért volt az egyik legjelentősebb színház a miskolci, és az egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb direktor Latabár Endre, hiszen a két, akkor legmodernebbnek, legpikánsabbnak és legizgalmasabbnak számító műfaj mágnesként vonzotta a nézőket és a pénzt a színházba. 

További hírek

Olvasnivaló