Béres Attila: „A Miskolci Nemzeti Színház a szabadság színháza”

1

Megnyílt a húszéves Spanyolnátha művészeti folyóirat, tizedik Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennáléja, amely a miskolci színjátszás bicentenáriumát is köszöntötte.

A jubileumi kiállítás hívószava a Repertoire, időzítése a Színházi Világnap, amelynek alkalmából Mikita Dorka Júlia színinövendék, a Miskolci Nemzeti Színház művésze a miskolci színjátszás bicentenáriuma előtt is tisztelegvén felolvasta Jon Fosse norvég író, drámaíró, A művészet béke című, a színházi világnapra írt üzenetét.

Ezt követően Kákóczki András, a Miskolci Galéria vezetője köszöntötte a résztvevőket. Ismertetése szerint a ’60-as években indult mail art (postai művészet, küldeményművészet), vagyis a legdemokratikusabb alkotóműhely lényege az, hogy bárki küldhet és kaphat küldeményt. Célja: a kapcsolat kialakítása a különböző művészeti alkotások létrehozása az ajándékozás által. Hajdan postán küldték, ma már e-mailen keresztül jut el a címzetthez. Az esemény témája idén a színházi élmény volt. A kiállítás ezt a Repertoire-t mutatja be.

Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója mondandójában kiemelte, hogy Miskolc rendkívüli hely. Ilyen város nincs máshol Magyarországon, és kevés olyan hely van a világon, ahol két olyan jelentős intézmény áll egymás mellett, mint ebben a városban. Itt épült fel hazánk első kőszínháza, és mellette áll Thália háza. Elmondta, hogy végtelen hosszú és tudatos marketingfolyamat volt a teátrum részéről az, hogy országos hírűvé tegye azt a tényt, hogy a Miskolci Nemzeti Színház Magyarország első kőszínháza. – Ha nem ez lenne az első magyar kőszínház, akkor a ’48-ban megfogalmazott 12 pontban a 12. pont, az „Unio” hiányozna. Ez a pont Erdély és Magyarország egyesítését követelte – indokolta érvelését az igazgató. Majd hozzátette: ennek a ténynek a tudatosítása és tudatosulása miskolciságunk megélése szempontjából fontos. A küldeményművészetre rátérve az igazgató kiemelte, hogy a kiállításra több mint 30 országból 160 alkotó munkája érkezett, vagyis a felhívás óta 30 országban tudták meg azt, hogy a Miskolci Nemzeti Színház 200 éves. A színházi világnapi üzenet utolsó mondatára utalva, mely szerint „A művészet: béke.” megjegyezte, hogy a színház elsősorban nem béke, hanem szabadság. A Miskolci Nemzeti Színház a szabadság színháza. 

Az igazgató beszédét Vass Tibor költő, képzőművész, a Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztőjének köszöntője követte, melyben idézte az eddigi emlékezetes spanyolnátházások rendkívül idegesítő és bosszantó, de a legvidámabb pillanatait is megidéző kifejezéseiből született 20. Spanyolnátha Színházi Világnapi kicsúfolójának egyik részletét, főhajtásként a hétköznapi szürkeségbe csodát varázsoló színházi emberek előtt.

A kiállítást Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus, a Miskolci Színészmúzeum -Thália-ház osztályvezetője nyitotta meg. Megerősítette, hogy a Thália-ház az egyetlen vidéki színháztörténeti és színészmúzeum az országban, de abban is egyedi és speciális, hogy a Spanyolnátha művészeti folyóirattal több, mint egy évtizede dolgozik együtt. Meglátása szerint ritkaságszámba megy, hogy egy értékmegőrzésre létrejött és a színházi múlttal foglalkozó múzeum a kortársművészeti törekvések központjába tudja helyezni a múltbéli értékeket. Az együttműködés különleges része az, hogy ebből a múltőrzésből új alkotások jöttek és jöhetnek létre. A kiállítás is erre példa. 

A színháztörténész arra emlékeztetett, hogy amikor a küldeményművészet a Thália-házba költözött a színészmúzeum akkor ünnepelte fennállásának a 20. évfordulóját. Ekkor fogalmazódott meg Vass Tiborban az a gondolat, hogy küldeményekkel köszöntsék az akkor még Miskolci  Színháztörténeti és Színészmúzeumként ismert intézményt. Ez volt tehát az első küldeményművészeti biennálé a 200 éves falak között. Akkor fogalmazódott meg az a gondolat is, hogy a díjnyertes művész kamarakiálítással jelentkezzen a színészmúzeumban. Ennek köszönhetően olyan munkák születtek meg, amelyeknek a középpontjában a színház állt. A színház pedig attól is izgalmas, hogy bármi eszünkbe juthat róla, és bármilyen módon megörökíthető.

Ami a színház világát és a küldeményművészetet összeköti Mikita Gábor szerint az a küldő és a fogadó (címzett) közötti kapcsolat, az üzenet átadásának a szándéka, ami mint mondta, a jubileumi kiállításon is tetten érhető.

A 10. kiállítás, a 20 éves folyóirat és a 125 éves múzeum különdíját Mátrai István alkotóművész nyerte el. Munkái a Múzeumok Éjszakáján, június 22-én tekinthetőek majd meg a Thália-házban. 

A fődíjat önálló kiállítási lehetőséggel Drozsnyik István képzőművész, költő kapta.