Miben volt más ez az önkormányzati kampány, mint a korábbi?
 
Teljesen különbözött attól. 2019-ben óriási lendületet tapasztalhattunk. Nagyon erősen lehetett érezni az utca emberén, hogy változást akar. Most hihetetlen a visszafogottság, szinte alig érdeklődnek a városlakók. Úgy vettem észre, hogy a kampány és a tájékozódási szándék is átterelődött az online világba. Öt évvel ezelőtt sokkal több ajtó nyílt ki előttünk, mint a mostani kopogtatásainkkor.
 
Ezt mivel magyarázza? 
 
Kezd a tetőfokára hágni a csalódottság az emberekben. A pártpolitikával, az ideológiaharcokkal, a hatalmi és bizalmi kérdésekkel, a sárdobálással sokaknak a kedvét szegték a közéleti kérdések megvitatásától. A választópolgárok ilyenkor megérzik, hogy nem a lényegről beszélnek egyesek. Miközben rengeteg személyes támogatást és biztatást is kapok. Fantasztikus élmény, amikor az utcán felismernek, és még a szomorkásabb arcú járókelők is elmosolyodnak.
 
A polgármester két hónappal ezelőtti bejelentése óta sokak szerint kevés az okuk az örömre…
 
Veres Pál kisugárzása nyilvánvalóan sokaknak biztonságot adott. Jó néhányan úgy gondolták, hogy Miskolcon ezen a választáson nem lesz semmiféle csata. Emiatt is hagyott óriási űrt, elbizonytalanodást és kétségbeesést maga után azzal, hogy eldöntötte: visszavonul. 
 
Mikor vált nyilvánvalóvá az Önt indító Függetlenek a Szinva Városáért Egyesület számára, hogy nem lehet az ellenkezőjéről meggyőzni? 
 
Polgármester úr Facebookon közzétett bejegyzése előtt nagyjából egy héttel mi ezt már biztosra vettük. Ezzel egy időben az is nyilvánvaló lett számunkra, hogy Veres Pál döntését követően nem állunk be más jelölt mögé, és kimaradunk az októberben felálló városvezetésből. 
 
Mégsem így esett. Mi történt abban az egy hétben? 
 
Először rendkívül megkönnyebbültem. Az éreztem, hogy számomra itt a politika vége, ősszel leteszem a lantot. Már csak azon gondolkodtam, miként tudom átadni az utódaimnak a feladatokat. Csakhogy ez idő alatt találkoztam olyanokkal, akikkel a munkám során együtt dolgoztam, akikkel ezeket a folyamatokat elindítottuk, és láttam az őket körülölelő vákuumot. Meg aztán nemsoká szárba szökkennének azok a magvak is, amiket együtt ültettünk. Képtelen voltam hát azt mondani nekik, hogy „majd lesz valami”. Akkor kidobtuk az elmúlt öt évet? Éreztem felőlük az elvárást, hogy legalább küzdjünk meg érte! Ez döntötte el, hogy elvállaltam a jelöltséget. 
 
Tehát akkor nem hátráltak ki Veres Pál mögül? A DK-MSZP-Párbeszéd-LMP által alkotott helyi szövetség ezt állítja.

Nem titok, hogy nagyon sokat beszélgettünk erről Veres Pállal. Főleg azért, mert másképp értékeltük az itteni pártpolitikai helyzetet. Amikor felkért alpolgármesternek, azt kérte tőlem, hogy amikor már húznám a számat, inkább nyissam ki, és mondjam el, mi nem tetszik. Így aztán mindent meg tudtunk beszélni. Ő ezeket mérlegelte. De a döntés minden esetben az övé volt. És miután ő volt a vezető, ennek megfelelően a döntéseit valamennyiszer elfogadtam.

Barkai László szövetségesei nem pusztán ennyit állítottak Önökkel kapcsolatban. Nem lenne szerencsésebb, ha tételesen megcáfolnák az általuk megfogalmazott vádpontokat?

Megtettük. Egyesületünk honlapján elérhető az a közlemény, amiben végigmegyünk a rágalmaikon. A miskolciak annál többet érdemelnek, mint hogy erről üzengessek a sajtón keresztül ahelyett, hogy nyílt vitán válaszolhattam volna meg őket.
 
Akkor nem Ön robbantotta fel a Velünk a Város frakcióját?
 
Az ellenzéki oldal széttöredeződését belülről éltem meg. Tudom, hogy számos név vetődött fel a polgármesteri jelöltségre – már jóval azelőtt, hogy Veres Pálnak egyáltalán eszébe jutott volna visszalépni. A Függetlenek SZIVE együttműködési megállapodást kötött vele, elfogadott cselekvési tervvel, aminek nem teljesültek bizonyos feltételei, de nem mi voltunk azok, akik ellene dolgoztunk. Csak nézzük meg, hogy az Ön által említett pártok az elmúlt két hónapban és kiváltképp az elmúlt két hétben miféle támadásokat intéztek felénk. Az efféle hazugságok és furkálódások egyszerűen kiégetik az embert.
 
Úgy hallom, megérti Veres Pált. De valójában mit rontott el, mit rontottak el, mi romlott el? 
 
Valószínűleg sokkal több egyeztetésre és odafigyelésre lett volna szükség. Ez egy olyan csapatjáték, amiben szólistákat találunk. A vezetőnek éppen ezért óriási a felelőssége, hogy csapatot kovácsoljon belőlük. Megannyiszor állt elő olyan helyzet, hogy a közgyűlés előtti frakcióülésen született konszenzust felrúgta valaki, és végül másképp szavazott. De az is megtörtént, hogy bizonyos képviselők nem írták alá a frakciószabályzatot, hogy később megpuccsolhassák az egyensúlyi helyzetet. 
 
Ellenlábasainak is kedvezve kicsit provokálnám: védőnőként mit kezdene a polgármesteri székben? Pláne egy ennél is tarkábbnak ígérkező közgyűlésben…

A kritikusaim valóban szeretnek „levédőnőzni”, de emellett szociológus, tanár, mentálhigiénés szakember, pszichodráma-vezető, egészségügyi menedzser (msc), coach és közel öt éve alpolgármester is vagyok. Úgy érzem, csoporttechnikai ismereteimet most kamatoztathatom majd csak igazán. Félreértés ne essék, a közgyűlésben nagyon sok jó szándékú képviselővel is találkoztam. Többségük nagyon értékes ember, akik határozott elképzeléssel bírnak arról, mit szeretnének tenni a körzetükben élőkért. Ha partnernek tekintjük őket, akkor nagyon hamar megértik az összefüggéseket. Azért is bízom ebben, mert egész életemben emberekkel foglalkoztam. A közös gondolkodás, az együttműködés, a partnerség és nem utolsósorban a másik ember tisztelete – végeredményben ezek a mindent meghatározó viszonyulások a politikában is. Nem vagyok naiv, biztosan folytatódnak majd a pártpolitikai méregetések, de ezeket tudni kell kezelni...
 
Gyanítom, nem csupán ennyi tanulságot vont le az elmúlt ciklusból. Minden magot jó helyre ültettek?
 
Visszatekintve természetesen sok mindent látunk mi is, amit érdemes majd átgondolnunk. Egyvalami azonban kétségen felül áll: a megújuló várospolitikának meg kell előznie a pártpolitikát. Legfőképp ebből a szempontból tekintünk magunkra Veres Pál örököseként. Habár szövetségeseim, Szopkó Tibor és Badány Lajos alpolgármester-társaim pártpolitikusok is, de a városházán ezeket az érdekeket mindig félretették. Nekünk nem az a dolgunk, hogy Brüsszelt vagy Moszkvát megállítsuk. Miskolci várospolitikát kell képviselnünk – akár a kormány, akár az Európai Unió, akár bármilyen pártérdekekkel szemben is tegyük azt.
 
A talapzatot már látjuk. De mi lesz az a megingathatatlan vázszerkezet, amit aztán októbertől belaknak? 
 
Rengeteg alrendszerről beszélünk. A szemlélet- és kultúraváltás az önkormányzati struktúrában éppen ezért megkerülhetetlen. Emberközpontú és családbarát önkormányzatra van szükség, ahol az emberek észrevételei ténylegesen beépülnek a döntéshozatalba. Azt kell tudnunk elmondani a miskolciaknak, hogy mitől marad húsz év múlva is élhető város az otthonuk. Semmiképp sem szabad ötéves ciklusokban gondolkodni. Olyan víziók kellenek, amikkel az egész döntéshozatalt át tudjuk szőni. Tudnunk kell, mit akarunk közép és hosszú távon elérni. Az éghajlatváltozás nem egy légből kapott dolog, minden idők legmelegebb hónapjait éljük immár a sokadik egymást követő nyáron. Jól látjuk, hogy a klímatudatosság mostanra a városfejlesztés és a várospolitika teljes egészét hivatott meghatározni.

Nem csupán Varga Andrea Klára állt portálunk rendelkezésére. Az elmúlt héten négy jelöltet is felkeresett munkatársunk: Dohány András (független) ITT mutatta be programját, Fintor Zsolt (független) elképzeléseit ITT ismertette, Pakusza Zoltánnal (Mi Hazánk) ITT beszélgettünk, Lehoczki László (Nép Pártján) programjáról, terveiről pedig ITT olvashatnak. Barkai László (Összefogás Miskolcért szövetség) korábban pedig ITT beszélt arról, milyen motivációk vezették el oda, hogy elinduljon a polgármesteri székért.