Legyetek szentek! – lehettek szentek

1

Több mint négyszáz fiatalból és régebb óta fiatalból álló, a Szentlélek ajándékaira nyitott közösség gyűlt össze a virágvasárnapot megelőző szombaton, április 12-én, a VIII. Közösségek Regionális Karizmatikus Találkozóján, szerte azt Egri Főegyházmegyéből, a Vörösmarty Mihály Római Katolikus Általános Iskola és Óvodában. 

A rendezvényt az eddigi hagyományokhoz híven a Mindszent Karizma Közösség és segítőik, körülbelül száz önkéntes szervezte és bonyolította le nagy odaadással, a Mindszenti Plébánia támogatásával. Az egész napos zenés dicsőítő szolgálatot Csiszér László és zenekara, az Új Jeruzsálem Közösségből és a szervező Mindszent Karizma Közösség zenekara közösen látta el. A szolgálatokból oroszlánrészt vállaltak a Szent Ferenc Kisnővérei, helyi szerzetesközösség tagjai is. 

Az idei találkozó mottója: a "Legyetek szentek!", arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy mindannyiunkat a szentségre hív Isten és a saját életében bármelyikünknek lehetősége nyílik ezt megvalósítani. A délelőtti tanításon is ezt a témát bontotta ki Szabó József atya, diósgyőri plébános, valamint a délutáni műhelyek szintén a szentség témáját boncolgatták, egy-egy ismert szent lelkiségét körüljárva. Az esti szentmisén Lóczi Tamás atya, egri spirituálissal hangolódhattak a jelenlévők a virágvasárnapra. A jó hangulat végül közös örömtáncban hágott tetőfokára az esemény végén. 

Isten ajándékai vagyunk

„Örülök, hogy az idei találkozó mottója a Legyetek szentek! Szerintem ez a virágvasárnap előtti szombaton, nagyhéten és lényegében az egész egyházi év során aktuális gondolat” – mondta köszöntőjében Juhász Ferenc atya, a Mindszenti templom plébánosa, pasztorális helynök, majd megáldotta az egybegyűlteket. 

„A szentté avatásnak feltétele a Vatikánban, hogy kell hozzá két csoda. Ezek közül az egyik csoda már megvan, hiszen Isten ajándékaként mi magunk vagyunk. A másik csoda pedig itt ül mellettünk. Tegyünk vele valami olyat ma, amit a szentektől várunk! A Szentlélek szálljon és áradjon ki erre a napra” – fejtette ki. 

Ezt követően Csík Tibor, a rendezvénynek otthont adó intézmény, a Vörösmarty iskola igazgatója kérte a hívők közbenjáró imádságát az iskola közel háromszázhetven diákjáért és családjaikért, valamint a több mint száz óvodásukért és családjaikért Miskolcon és Sajószentpéteren. Továbbá kiemelten azokért a gyermekekért és hozzátartozóikért, akik testi, vagy lelki fájdalomtól szenvednek, különösen most a közelgő húsvét idején, amikor Krisztus irgalmát is ünnepeljük, megváltó művén keresztül. 

„Olyan lelki feltöltődést kívánok, ami bevezeti a jelenlévőket a húsvét kapujába, a nagyhétbe” – zárta gondolatait az igazgató. 

Szívünk tisztaságával

„Sok szeretettel köszönti a résztvevőket az ország összes karizmatikus közössége, akik örülnek az ilyen regionális összejöveteleknek is. Ez az egység jele és annak a jele, hogy Miskolc és az egész régió él. Nagyon örülök a szentség témájának is. Az egyház mindig is tanította, hogy a kereszténység mélyebb, örömtelibb és boldogabb élettel jár együtt, ami nem más, mint maga a szentség, de ez csak a Szentlélek és az Ő karizmái által lehetséges” – fogalmazta meg Végh Zoltán, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás elnöke. 

Megosztotta, hogy a karizmatikus megújulási mozgalomnak van tapasztalata arról, hogy a Szentlélek elérhető egyszerű emberek számára is, akik nem feltétlenül szerzetesek, vagy papok. 

„A szív tisztasága az, ami a mai világban minden embert eligazít, hogy képes legyen befogadni a szentséget és nyitott legyen a Szentlélek vezetésére” – hangsúlyozta. 

„A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn.3,8) – idézte János evangéliumából azt a részt, amikor Jézus Nikodémust újjászületésre hívja. Majd hozzátette, hasonló ez ahhoz, amikor Krisztus nagycsütörtökön az utolsó vacsorán ezt mondja tanítványainak: „Ahova megyek, oda ti nem jöhettek.” (Jn.13,33) Elmagyarázta, hogy szentségnek az is része, hogy a Szentlélek oda is képes elvinni minket, ahová mi magunktól nem mennénk, vagy nem jutnánk el. 

Hálából fakadó életszentség

Szabó József atya tanításában igyekezett feloldani azt az ellentmondást, hogy miért jó mégis szentnek lenni, hogyha az általunk ismert szenteknek sok szenvedésben volt részük. 

„A szent szó, héberül a kadosh, ami azt jelenti, hogy leválasztani, elválasztani és kifejezi azt az igazságot, hogy Isten más, szent. Ő maga a tökéletesség, a szeretet, a teljes megvalósultság. Isten szentségéhez csodák is kapcsolódhatnak, de a hívek cselekedetein keresztül is megtapasztalható” – ismertette Szabó József atya, a diósgyőri Szűz Mária Szent Neve Templom plébánosa. 

Emlékeztetett, hogy Isten akarata és egyben ajándéka az, hogy szentek lehetünk, amire mindenkinek lehetősége nyílik. A Leviták könyvében ezt mondja az Örökkévaló a népnek: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (2Móz.19,2) 

Az atya nem tagadta le, hogy a szentség manapság ijesztő sokak számára, aminek az is az oka, hogy a szent életű emberek szembesítenek a gyengeségeinkkel és hibáinkkal. Elmondta, hogy Benedek pápa szerint a mai ember már az örökéletre sem vágyik, ezért a menny sem vonzó számára. Mégis, aki megtapasztalta Krisztus szeretetét és a megtérés által kapcsolatba lépett vele, az hálából szeretne hozzá hasonlóvá válni, aminek a gyümölcse az életszentség.  

Krisztus legyen fókuszban!

A délutáni műhelyek közül Czopf Éva Klára nővér, a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesközösség tagja bemutatóját hallgatta meg kollégánk Assisi Szent Kláráról (1194-1253), akiről megtudhattuk, hogy kora karakán női szentje volt. Nemesi hátterét feladva, családja rosszallása ellenére a „szegénység szabadságát” választotta. Assisi Szent Ferenc mellett ő is egy új rendet, a klarisszák rendjét alapította, ami a ferences rend női ága. Mindemellett elsőként írt nőként regulát, vagyis rendi szabályzatot. Számos csoda kapcsolódik a nevéhez, például az, hogy az Oltáriszentséggel a kezében távol tartotta a szaracénokat a kolostorától. 

A műhely bevezetőjében – Jálics Ferenc jezsuita atya, a szemlélődő lelkigyakorlat kidolgozója és Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész, teológus, a második világháború mártírja „Szentek közössége” című műve nyomán - szó esett arról is, hogy a szentté válás útját leginkább a helyes fókusz segíti, vagyis az, ha Krisztusra nézünk, felé irányulunk. 

Engedjük bevonulni Istent!

A szentségimádást és közbenjárást követő záró szentmisében, római katolikus szokás szerint, virágvasárnapra készülve a passió, Krisztus szenvedésének részletei hangzottak el. Az evangélium pedig a Filippibeliekhez írt levél második részéből – Fil.2,5-11 – szólalt meg. 

Az atyák zöld ágakat lengetve jöttek be az aulába, amivel Krisztus Jeruzsálembe való bevonulását idézték meg, amit virágvasárnapon ünneplünk. Ugyanakkor vörös miseruhát viseltek, ami arra utal, hogy ugyanaz a tömeg, amely bevonulásakor még éltette, nagypénteken már keresztre feszíttette. 

„A Fiú ugyanúgy viselkedik mindkét esetben: szeret. Ez magyarázza meg, hogy Jézus képes önfeledten elfogadni az emberek örömét virágvasárnapon, miközben tudja, hogy nem sokára kivégzését kérik” – mondta Lóczi Tamás atya, az Egri Hittudományi Főiskola teológiai tanára prédikációjában, hozzátéve, hogy Krisztus szabadon mondott igent a szenvedésre, hogy megváltása által megnyílhassunk a végtelen felé. Tehát ebben a történetben csak Jézus volt szabad, a felette ítélkezők, mind rabok.

Rámutatott, hogy a hívők, ha Krisztus nyomába szegődnek és életükkel Istenre irányítják a figyelmet, szintén elnyerik ezt a szabadságot.  Ez azonban csak akkor lehetséges, ha engedik, hogy Jézus Krisztus bevonuljon az életükbe és Ura legyen annak.