A szokatlanul korai tavasz okozott némi zavart a természetben, de a méhek gyorsan rákapcsoltak a kipattant virágokra, és úgy tűnik lesz bőven folyékony aranyunk az idén.

A szakember szerint nem a mennyiség most már a kérdés, hanem a méz ára, amely nagyon hullámzó, és nem mindig reprezentálja a minőséget. A magyar méz kiváló, azonban a legnagyobb felvevőpiacára, Nyugat-Európába betört a konkurencia, különösen Kínából, és a hazai fogyasztáson is volna még serkenteni való bőven – tudtuk meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Méhész Egyesület vármegyei szaktanácsadójától.

Farkas János elmondta, több fokkal volt melegebb a tavasz, mint a sok éves átlag, csúcsok dőltek meg, ezért korábbra esett a növények virágzása is.

- Szerencsére ezt a méhek jól ki tudták használni, a legtöbb család fel tudott rá készülni. Elmondhatjuk, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű akácméztermés lett itt az északkelet-magyarországi régióban– világosított fel Farkas János, aki egyéb szakmai ismeretekbe is beavatott.

Elmondta, hogy a méhek rendkívül érzékenyek a hőmérséklet-változásra, tavasszal a munkát csak akkor kezdik el, amikor a napi átlaghőmérséklet tizenkét fok fölé kúszik. Ritka esetekben néhány fokkal hidegebbet is elviselnek, de csak napsütésben. Ha hirtelen beborul az idő, a méhek gyorsan ledermedhetnek, képtelenek lesznek továbbrepülni, és elhullanak, mielőtt visszajuthatnának a meleg és biztonságos kaptárba. Ez különösen a korán virágzó repce idején veszélyes, amikor hirtelen megváltozhat az időjárás, gyorsan jöhet egy lehűlés. Ilyenkor a szorgoskodó méheket annyira leköti a nektár és virágpor begyűjtése, hogy sokszor későn veszik észre a közelgő lehűlést, és már nem érnek a kaptárba időben. Sok méh vesztét okozta már ez.

Nem gondolnánk, de még azok a permetszerek - elsősorban gombaölők - is veszélyt jelenthetnek a méhekre, amelyeket engedélyeztek a méhek begyűjtési területére, ugyanis összetételtől függően olyan szagokkal vonhatják be a terepről hazaérkező dolgozókat, hogy nem ismerik őket fel a saját kapuőreik, és egyszerűen nem engedik be a kaptárba, vagy akár le is szúrják az idegennek vélt családtagot.

A méhészeti szaktanácsadó szerint vármegyénkben még mindig népszerű a méhészkedés, a közel ezerötszáz regisztrált méhészből sokan főállásban csinálják. Ettől függetlenül vannak dolgok, melyek elveszik az ember kedvét ettől a tevékenységtől. Ilyen például az, hogy sokszor nyomott áron is csak nehezen tudják értékesíteni a megtermelt mézet.

– A gond nem is annyira a hazai piaccal van, ide nehezebben jut ma már be a külföldi méz, hanem a magyar termelők hagyományos nyugat-európai piacaival, ahová viszont szinte korlátlanul ömlik az olcsó méz, elsősorban Kínából. Ez azt eredményezi, hogy a felvásárlók olyan árat adnak, amely sok esetben nem fedezi az önköltséget sem. A veszteséget nem lehet sokáig kigazdálkodni. Ezért adják fel általában a főállású méhészek – részletezte.

Hozzátette, a többség persze főállás vagy nyugdíj mellett végzi ezt a tevékenységet, náluk a nyomott ár hatása elsősorban abban jelentkezik, hogy a vándorlások – amikor teherautókkal szállítják a kaptárakat egyik virágzó és beporzásra váró területről a másikra -, illetve a gyógyszerek, más felhasznált anyagok költsége sem térül meg. Kérdésünkre elmondta, nehéz számszerű választ adni arra, hány méhcsaláddal, mennyi mézet kell termelni ahhoz, hogy a méhész megéljen belőle.

- Ez nagyban függ attól, hogyan sikerül értékesíteni, de úgy százötven család fölött érdemes ebben gondolkodni. Ez alatt inkább kiegészítőjövedelem vagy hobbi jön szóba - magyarázta.

Farkas János hangsúlyozta, itthon is volna még teendő, hogy a mézfogyasztást ösztönözzék, fellendítsék. A magyar piacban is van még bőven tartalék, az emberek fogyaszthatnának jóval többet a szuperegészséges élelmiszerből, vagyis a mézből. "Lehetne akár az iskolákban is elindítani olyan mézfogyasztást népszerűsítő kampányokat, mint amilyenek korábban például az iskolatej-programok voltak. Csak most „iskolamézzel” - mondta a szakember, aki bízik benne, hogy ezt az ötletet idővel az illetékesek is felkarolják.

Úgy ítéli meg, hogy az itthon megtermelt, kiváló minőségű mézet a hazai lakosság is teljes egészében el tudná fogyasztani. Ez az egészségünkre is jó hatással lenne. Azonban ettől nagyon messze vagyunk.