A Hínárrevü című könyv hivatalosan június 13-án jelent meg. Az utóbbi öt év munkáit tartalmazza.

- Közhely, de valójában már egészen kicsi koromtól fogva tudtam, hogy valamilyen módon írással, könyvekkel szeretnék foglalkozni. Igazán komolyan azonban úgy 6-7 éve vetettem bele magam a kortárs irodalom rejtelmeibe, elkezdtem rengeteget olvasni, próbálkozni, kreatív írás kurzusokra, mentorprogramokra, írótáborokba járni és publikálni.

Bukovenszki-Nagy Eszter rendszeres résztvevője Turczi István nyári alkotótáborának is.

- Vele kezdtem el dolgozni tudatosabban a költészetemen, ő világított rá sok mindenre, egyengette az utamat, publikálási lehetőséget biztosított. Istvánnak nagyon régóta az a küldetése, hogy felkarolja, segítse a pályakezdő írókat, költőket. Ő biztatott, hogy kezdjem el komolyabban venni, mert látja bennem a tehetséget,.

A kötet a felnőtté válás útján vezeti végig az olvasót.

- A korai zsengék jók voltak gyakorlásnak, de nem kerültek a kötetbe, csak az elmúlt négy-öt év versei. A világ szemlélésétől indulunk, aztán egy zátonyra futott szerelem, illetve házasság alakulása következik, lemegyünk még mélyebbre, halál közeli élmény, gyász, majd egy új szerelem általi gyógyulás fellélegzése és derűje oldja fel a hangulatot.

Hogy mi kell a kötetes költővé váláshoz? Bukovenszki-Nagy Eszter szerint olvasás, gyakorlás, bátorság, kitartás, acélos önbecsülés.
- Hasznára kell fordítania az olykor kiábrándító, megsemmisítő kritikát és visszautasítást. Hacsak nem született zseni. És nem árt megmutatnia magát az irodalmi rendezvényeken sem, muszáj kapcsolatokat építenie.

Arról, hogy mennyire „pesti műfaj” a költészet, a miskolci szerző a következőképp beszélt:

Nehéz kérdés. A kultúra is rettentően centralizált, és nagyszerű kezdeményezések vannak a környéken is, köszönhetően többek közt Vass Tibornak és Kégl Ildikónak, de az „igazi élet” úgy látom, még mindig a fővárosban zajlik, ahogyan eddig is. Nagyon tehetséges szerzőink vannak, gondoljunk csak Bánhidi Lillára, aki nemrégiben robbant be a köztudatba, de a költészet valahogy úgy él az emberekben, mint valami „úri huncutság”, amit úgyis csak az ért, aki műveli. Pedig ez nem igaz. Az, hogy mennyire reális célkitűzés erről a pályáról álmodni, nyilván egyénfüggő: a tehetségen és a stíluson is múlik, hogy egy kötet a megjelenés után eltűnik a süllyesztőben, vagy érettségi tétel lesz belőle. Merjünk nagyot álmodni, azt mondom! – sugallta Bukovenszki-Nagy Eszter.