Látványos volt a tizenhetedik Fazola-nap

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, idén ez már a tizenhetedik Fazola-nap volt az őskohónál. A szervezők szerint a program legfontosabb célja minden évben az, hogy felidézze a város kohászmúltját.

A Múzeumok Őszi Fesztiváljának részeként megvalósul emléknap fél tizenegykor kezdődött egy rövid megnyitóval, majd tiszteletbeli kohász-avatással és látványcsapolással folytatódott. A délután járom óráig tartó programok során a Vasverő hámorban voltak többek között kovácsmesterség-bemutatók, kézműves foglalkozások, öntészet, kicsiknek és nagyoknak, és tűztornádó is a Miskolci Egyetem, Anyag- és Vegyészmérnöki Kar szakembereinek jóvoltából. 

Akit behatóbban érdekelt, hogyan készült a diósgyőri sín, az választ kapott erre, ahogy sok más, érdekes kérdésre is, a múzeumpedagógiai foglalkozásokon. A szervezők zenei programmal is készültek, a Dallamok Szárnyán Művészeti Klub mutatta be tudását a közönségnek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportja pedig madárgyűrűzési, madártani bemutatóval és gyermekfoglalkoztatóval készült. Felsorolni is nehéz lenne a számtalan időtöltési lehetőséget, hiszen a Fazola-nap programját gazdagította a Szeleta Park Látogatóközpont a Miskolci Gombász Egyesület, a Borsod-Abaúj Zemplén Vármegyei Mérnöki Kamara, az Északerdő Zrt. Erdei Iskolája és a Kós Károly Építőipari, Kreatív Technikum és Szakképző Centrum ajánlata is.

1

Szalai József az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány (EKMITA) alapítótagja és elnöke elmondta, kétszázötvennégy éve kezdődött a vasgyártás a Garadna völgyében, amikor Mária Terézia és Fazola Henrik aláírta az erről szóló megállapodást. Ilyen hosszú múlt után a sors iróniája, hogy már nem működik kohászat ebben a városban. 

Hollósy András Miskolc alpolgármestere azt emelte ki, hogy a város történetében és életében mindig is nagy jelentőségű volt a kohászat. Kevés olyan miskolci van, akinek ne lett volna legalább egy hozzátartozója, aki dolgozott egykor a kohászatban, az LKM-ben vagy az acélműben. Rámutatott, a csúcson több mint 24 ezer embernek adott munkát a vas- és acélgyártás Miskolcon. 

- Ki ne emlékezne arra gyerekkorunkból, amikor fújt a gyár? Ebből mindig tudtuk, mennyi az idő, hány óra van éppen. Volt egy kedvenc elfoglaltságom, amikor a szüleimmel vonattal utaztunk, mindig megnéztem a síneket, és rájuk volt írva, hogy Diósgyőr, és a gyártás dátuma. Akárhová mentünk az országban, mindig büszkén gondoltam arra, hogy jó dolog diósgyőrinek, miskolcinak lenni - emlékezett az alpolgármester. 
Hozzátette, nagyon büszke Miskolc és Diósgyőr kohászati hagyományaira, és felhívta a figyelmet arra, hogy bár az acélmű már nem működik, de még mindig a város vastartaléka, amit az új önkormányzati ciklusban igyekszenek majd aranytartalékká tenni. 

A tizenhetedik Fazola-napon tiszteletbeli kohásszá avatták Miskolc leköszönt polgármesterét Veres Pált, aki meleg szavakkal köszönte meg ezt a tisztességet. Elmondta, megtörtént a város élén a váltás, de sok munka van még hátra az átadás-átvétel kapcsán. Kiemelte, hogy kiváló a kapcsolat az új polgármesterrel, Tóth-Szántai Józseffel, meg van közöttük az összhang. Az új polgármester üdvözletét is elhozta egy másik rendezvényről. Kérdésre válaszolva rámutatott, az oktatás, ahonnan a politikába érkezett egészen más világ, mint a politika világa. Nehéz, de tanulságos időszak van mögötte, nem minden sikerült úgy, ahogyan elképzelte, de meg tett mindent Miskolcért, ami az adott körülmények között lehetséges volt. 
A tiszteletbeli kohászavatást koccintásokkal pecsételték meg, aztán jött a csapolás a kohónál. Ezt a volt polgármester szakszerűen végrehajtotta, igazolva érdemességét és megkapta az ezt igazoló tanúsítványt.